Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)
A Dunántúlon maradt Jósák
Petrovay János kölcsönpénzből váltott ki. Az osztásnál valószínűleg figyelembe vették e tényt, és a Petrovayak inkább a hevesi birtokokat hagyták a németszogyeni Jósak kezén. Hegyaljai szőlőbirtokaik még ekkor is megvoltak, azok a tarcali, bodrogkeresztúri és rátkai hegyeken feküdtek. A család birtokainak szétosztása sem volt könnyű feladat. Mint láthattuk, a Nyáry örökségből származó javakat először a Ferenczyekkel kellett felosztaniuk. Másrészről azonban, mivel a Petrovayakkal is szoros rokonságban álltak, az osztásoknál ezt is figyelembe kellett venni. Azért fontos ezt megemlítenünk, mivel 1739-ből, valamint 1750-ből két olyan forrás áll a rendelkezésünkre, amelyek arra világítanak rá, hogy a hevesi, nógrádi, kishonti Nyáry javak bizony nem ingyen kerültek vissza hozzájuk. ,4g A birtokokat ugyanis még 1648-ban(!) Nyáry Zsigmond elzálogosította. A kiváltás természetesen lehetséges volt, csakhogy azt már az eltelt évek alatt tett ráfordítások összegével kellett megfizetni. 1739-ben Ferenczy Antalnak 2189 Ft 58 krajcár, Ferenczy Krisztinának 3358 Ft 97 krajcár, Petrovay Antalnak 3226 Ft 33 krajcár, Orczy Sándornak, Petrovay Julianna férjének 1359 Ft 97 krajcár, Jósa Istvánnak pedig 1509 Ft 97 krajcár adóssága volt. Találkozunk itt egy érdekes bejegyzéssel is, mégpedig Jósa István 48 bátyjával, Mihállyal 47 kapcsolatban. Mint az 1715-ös osztálylevélben láthattuk, a testvérek megosztoztak egymással a Nyáry-örökségen. 1739-ben viszont már arra találunk adatot, hogy a Jósa családnak Jósa Mihály 47 részének kiváltásáért 400 Ft-ot kell letennie. Úgy tűnik tehát, mintha a katonaként szolgáló testvért kitagadták volna az örökségéből, vagy pedig hosszú külföldi katonai szolgálata miatt vesztette el birtokaihoz való jogát. Felvetődhetne persze az is, hogy Mihály 47 ekkor már nem volt az élők sorában, örökösei sem voltak, ezért lehetett részbirtokát testvére családjának kiváltania. A nemzedékrendi tábla adatai ennek teljességgel ellentmondanak. A megoldást inkább Jósa Mihály 47 árulásában, és a famíliának a hozzá való viszonyulásában kereshetjük. Az 1750-es iratban már pontosan megemlítették, hogy miért találkoztak a családok (Petrovay, Orczy, Ferenczy, Jósa) egymással, és kinek zálogosította el birtokait még a 17. században Nyáry Zsigmond. A Sőtér és Dósa famíliáknak zálogba adott részeket korábban a Petrovayak, majd pedig az Orczyak váltották ki, illetve fektettek be még kisebb-nagyobb pénzössze-
