Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)
A Dunántúlon maradt Jósák
att. 142 Korábban, 1771-ben Sághy már beszámolt arról Orczynak, hogy Jósa Miklóssal 64 , a sógorával történt levélváltásban ez utóbbi időt kért a Nyáry-örökségre vonatkozó iratok előkerítéséhez és tüzetes tanulmányozásához. 143 Valószínű, hogy a felvilágosítást meg is adta Jósa Miklós 64 , hiszen Sághy tisztában volt a Nyáry-örökségből maradt birtokokkal, mégis összetűzésbe került az Orczyakkal, akik például Fegyverneken a PetrovayJósa örökségből maguk számára kimérették a Sághyakat illető részeket. E kis kitérő után vizsgáljuk meg a Jósa család birtokainak helyzetét a 18. században. Úgy tűnik, hogy kezdetben István 4s birtokainak központját Fényeslitkén alakította ki, itt élt egyik fia, AntaL is. A Rákóczi-szabadságharc után kezdetben azzal foglalatoskodott, hogy a maga és testvére számára is visszaszerezze egykori javait. Erőfeszítéseit nagyrészt siker koronázta, így a 18. század első felében már nagyobb birtoktestek voltak a kezükön, többek között Pátrohán, Új fehértón, a Szennyes prédiumon, Kisvárdán, Balmazújvároson is. 144 A legnagyobb sikert akkor érte el, amikor 1716-ban bátyjával együtt megszerezték Bánháza pusztát, és jogosulttá váltak a bánházi előnév használatára. 145 Birtokaik nagysága és berendezkedése tipikusan középnemességhez sorolta őket, Szabolcs vármegyében több kúriájuk (Piricse, Litke, Újfehértó), és minden bizonnyal házuk volt Kisvárdán és Nyírbátorban, valamint a birtokhoz tartozó kocsmáltatási és húskimérési joggal. Korábban a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban történt kutatásaink alapján még úgy véltük, hogy a Jósa család birtokai csak Szabolcsban feküdtek. A Becsky család levéltárában azonban nemcsak a 17. századi osztásokra vonatkozó feljegyzéseket találtuk meg, hanem olyan 18. századi forrásokat is, amelyek a Nyáry-örökségből származó, távolabb eső Jósa birtokokat is elénk tárta. Az egyik forrás 1714. június 21-én kelt Gyöngyösön, és a Nyáry örökségen osztozkodó gr. Szunyogh, Bossányi, Szemere, Petrovay, valamint a Jósa család osztályát tartalmazza. 146 A Petrovayak rokonságban álltak a 144 Néhány forrás a birtokok megszerzésére, a perekre: SzSzBmLt IV.A.l. Fasc. 14. No. 11. 1713; Fasc. 24. No. 116. 1723, Fasc. 46. No. 352. 1745; Fasc. 47. No. 47. 1746; Fasc. 46. No. 36, 1745; Fasc. 50. No. 40. 1749; 145 Lajstromkönyv, 20 oldal. 146 MOL P 1825 2. csomó 15. tétel.
