Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

A Dunántúlon maradt Jósák

^tffeOLDOGOK.KIKNEK ÚTJUK FEDDHETETLEN.KIK AZ ÚR TÖRVÉNYÉBEN JÁRNAK." 24 JÓTEVŐNK PIHEN E HELYEN.HOL MÁR 500 ÉVE TEMETNEK ..TIED VACYOK ÉN ÜDVÖZÍTS ENGEM." 12. kép A nyírbátori minorita templom kriptája. A Jósa család temetkezési helye a 17-18. században (fotó: Boros György) 13. kép A Jósa-oltár a nyírbátori minorita templomban (fotó: Boros György) 132 Jósa, 10. p. 133 Jósa, 9. p. saját kriptájuk. A minorita rend annalesei megőrizték ezek leírását. 1775-ben jegyezték le, hogy a Jósa urak kriptája teljesen újjáépült, 10,5 láb széles, 14 láb hosszú és 5 láb magas. Később a kórus felé új kriptát nyitottak, amely 8 láb hosszú, 6 láb széles és 5 láb magas volt. Bizonyíthatóan ide temették Jósa Klárát, (1743), Jósa Istvánt, 63 v 77 4X (1747), Jósa Antalt

62 ( 1 752), Jósa Miklóst

64 ( 1 78 1 ), Jósa Barbarát (1786).

132 Az annalesek azt is megörökítették, hogy Jósa Antalt,, 1752-ben díszes 62 ruhában, „ezüsttel" temették el. Szintén tudomásunk van arról a zászlóról is, amit Jósa Miklós,, 64 adományozott a minorita egyháznak: egyik oldalán a „Jézus egyetlen reménységem" (Jesus spes unica mea), a másikon a „Krisztusom, akár azt kívánod, hogy éljek, vagy inkább akarod, hogy meghaljak, édes nekem Veled élni és édes nekem Veled meghalni" felirat volt olvasható.

131 A Jósa család ezen ágának kihalása egyben azt is jelentette, hogy feledésbe merült az egykoron jelentős szerepet játszott família emléke. Az utókor, a