Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)
A Dunántúlon maradt Jósák
vette nőül, megszerezte a bánházi nemességet (testvérével közösen), és megkapta Bánházát 32 jobbágytelekkel együtt. Ettől kezdve használták a kettős nemesi előnevet, a németszőgyénit és bánházit. 126 Lakhelyükön, Szabolcs vármegyében a rájuk nehezedő terheket, a katonaállítást is mindig teljesítették; igaz ugyan, hogy a Litkén lakó István 4g 1705-ben mentességet élvezett, a Bérceién lakó Mihály 47 pedig egy lovaskatonát állított. 127 1710-ben már csak Istvánt 4S találjuk a Szabolcs megyei nemesek között. Ebben az évben 5 Ft 20, majd 4 Ft-ot fizetett a nemesi adóba, de még a szabadságharc bukása évének áprilisában is egy tehenet kellett beszolgáltatnia. 128 István 48 , Miklós 4] másodszülött fia bátyjához, Mihályhoz 47 hasonlóan részt vett a Rákóczi-szabadságharcban, ott a fejedelem udvartartásához tartozott, és a családi hagyomány szerint a trencsényi csata után átállt az osztrákokhoz. Ennek ellentmond az a forrás, amelyben Istvánt azok között sorolták fel, akiket a császár a Rákóczi-szabadságharcban történt részvételük és szerepvállalásuk okán kegyelemben részesített. 129 Kutatásaink egyértelműsítették, hogy aki a trencsényi csata után az osztrák oldalra állt, az István 4g testvére, Jósa Mihály 47 volt! Már a 18. század elején mindkét fiú közszereplést vállalt Szabolcs vármegyében. 1701-ben mindketten nemesi ülnökök voltak; István 4g még 1705-ben is, őt 1707-1708-ban a megyei szolgabírók között találjuk. 130 Az 1700-as évek elején a testvérek közül Jósa István^ volt a tehetségesebb a birtokszerzésben, és a megyei közéletben is ő, apjához hasonlóan, az alispáni székig jutott. 131 E tisztséget 1732 és 1742 között folyamatosan töltötte be. Gyermekei a nyírbátori minorita templomban fából faragott, festett díszoltárt állíttattak emlékére. A családban fennmaradt hagyomány szerint azonban az oltárt nemcsak a megnevezett Istvánnak 48 , hanem az apjának, valószínűleg a templom kriptájában eltemetett Miklósnak 41 " Daróczy, 81. p. A nádori adomány 1716. május 3-án kelt. 127 SzSzBmLt IV.A.l. Protokollum 17. kötet, 288., 315. ff. 1705. 128 SzSzBmLt IV.A.l. Protokollum 18. kötet, 29., 41., 56. ff. 129 SzSzBmLt IV.A.l. Protokollum 18. kötet, 58-59. ff. 1711. 1,0 Rákóczi tükör I. Naplók, jelentések, emlékiratok a szabadságharcról. A kötet anyagát felkutatta, válogatta, szerkesztette az előszót és a naplórészleteket bevezető kistanulmányokat írta Köpeczi Béla és R. Várkonyi Ágnes. Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest 1973. In: Szaniszló Zsigmond naplója. 185. p. 131 SzSzBmLt IV.A.l. Protokollum 17. kötet, 216. f. 1701.; u.o. 312-313. ff. 1705. u.o. 362. f. 1707.
