Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

A nemességszerzés –A németszőgyéni és a bánháziak címere

miért próbáljuk bebizonyítani a sávolyi-németszőgyéni rokonságot vagy a közös eredetet? A válasz egyszerű: nem foglalkoztunk volna ezzel a kérdéssel, és nem végeztünk volna mélyreható kutatásokat, ha egy 17. századi iratban, hiteles bírósági aktán, a későbbi Jósa Miklós

4] szabolcsi másodalispán nem szerepelt volna sávolyi előnévvel is!

34 Úgy gondoljuk, hogy a török terjeszkedés következtében menekülniük kellett sávolyi, akár zalai, vagy más Veszprém megyei lakhelyükről, így veszítették el sávolyi identitásukat a nemesi előnévvel együtt, illetve így vált fontosabbá az a helység, ahová új életük kötötte őket: Németszőgyén. Németszőgyénben, ahol egy kis palánkvár állt, és itt, e helyen a török elleni harcokban vállalt szerepükért kapták meg azt a nemesi címert és előnevet, amit a család mind a mai napig élő tagjai is viselnek. A nemességszerzés A németszogyeni és a bánházi címerek Az ősi czímerhez Csak nézlek és elönt a forróság, lelkem szárnyal, vágtat vad tájakon, hol, kik lobogóikon hordtak téged, most feküsznek a földben némán, s vakon. Ok nem tudják, hogy él még fájuk sarja, kinek szívén nem rozsdállik az ősi vértezet, s erőt merít múltbeli tetteikből, mit te mutatsz fel, mint örök emlékezet. Összetartasz minket mind, kik előtted állunk, mert egyek mi már benned leszünk, s te mutatod jelennek, s jövőnek, hogy voltunk, vagyunk és el nem veszünk. Jósa Miklós, 1998. december 23. Daróczy Zoltán: Nemesi Évkönyv.,1923. I. évfolyam, 82. p. (a továbbiakban: Daróczy)