Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

A németszőgyéni Jósák és nagybányai Jósa András kapcsolata. Németszőgyéni – nagybányai rokonság?

honnan indult évszázadokkal ezelőtt. Bár édesanyámtól megtudtam, hogy egy ősrégi, nagy múltú családba születtem bele, gyerekkorom realitásai hamar kijózanítottak és nem engedték, hogy sokat ábrándozzak ezen. Továbbá, mint az jól ismert, nem is lett volna túlságosan ésszerű és biztonságos dolog a nemesi származásomat fitogtatni. Most, hogy gyűlik a sok anyag, és kezdenek kirajzolódni „őseink arcvonásai", a múlt megismerése engem is izgalomba hoz, de a feltáró munkát már kénytelen vagyok fiamra és barátjára Ulrich Attilára hagyni. Sok erőt kívánok nekik ehhez a nagy lélegzetvételű feladathoz, és csak remélni tudom, hogy az itt leírt néhány sor is előrébb viszi munkájukat." A visszaemlékezések hangulata, autentikussága jobban és életszerűbben adja vissza azt a korszakot, amelyet a fiatalabb generációk már csak történelemóráikon tanulnak. A ma élő németszogyeni és bánházi Jósak szorgos munkájuk, és neveltetésük révén nyugalomban és tisztességben élik mindennapjaikat. A németszogyeni Jósak és nagybányai Jósa András kapcsolata Németszogyeni — nagybányai rokonság? Kutatásunk középpontjába került a nagybányai Jósa család is. Bár szerzőtársam, Jósa Miklós, elmondása szerint felmenői nem sorolták rokonságukba a nagybányai előnevű családot, azok mégis úgy tartották, hogy egyenesági leszármazás van a két família között. Jósa Jolán „Dr. Jósa András (1834-1918) és elődei" című munkájában is erről írt. Kezdetben, a forrásokban nem találtunk bizonyítható nyomot a két család rokonságára, ezért úgy véltük, hogy a nagybányai Jósak teljesen más Jósa nemzetségből származtak. A későbbi kutatások viszont olyan adatokat tártak elénk, amelyek e fejezet megírására késztettek bennünket. Sőt ezen túllépve, a 2004. december l-jén, a nyíregyházi Jósa András Múzeumban megtartott Jósa-napokon még egy olyan dolog történt, ami nemcsak személy szerint engem (Ulrich Attila), hanem kollégáimat is több mint meglepte.