Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

A családtörténetet kutató Jósa György

írott rész, bár sajnos nem rögzítették pontosan, milyen festményekről, fotókról is volt szó, csupán annyit tudunk, hogy összesen 37 darabot osztottak el a család tagjai között. Minden bútort, szalongarnitúrát, faliórákat, az ősök halotti címerét, a család tulajdonát képező bánházi és Ferenczy címereket szétosztották egymás között. A testvéri nagyrabecsülés, a kölcsönös tisztelet is nagy szerepet játszott a család hagyományaiban. Ennek többek között Jósa Jenő

% is tanújelét adta, amint azt Jósa Béla

t)3 írta: ,, Itt le kell szögeznem Jenő bátyám ama uri gesztióját, mellyel a neki hagyományozott vitrint, órát, szőnyeget és bútorokat a hozzám intézett levelében nekem visszaajándékozta. "A család scniorjának feladata volt továbbá az is, hogy az utódokat, azok fejlődését figyelje, és meggyőződjön arról, hogy méltóak a rájuk hagyományozott örökség továbbvitelére. „Amennyire tőlem telik - írta Jósa Béla - igyekezni fogok a magam részéről is állandóan figyelemmel kisérni a legifjabb Jósa Jenő és Jósa Miklóska részére hagyományozott családi iratok és ékszereknek rendeltetésszerű őrzését és felhasználását. Nagykarácsony délelőttjén e célból máris váratlanul megjelentem ifjabb Jósa Jenő unokaöcsém lakásán. Legifjabb Jósa Jenő jólnevelt, értelmes gyerek. Benyomásom szerint: igazi Jósa, ki méltónak látszik a beléje helyezett bizalomra. Miklóskát nem láthattam: Édesapjának állandó ápolása mellett, sarlacchal (sic!) súlyosbított orbáncban fekszik a Szent László-kórházban. Adja Isten, hogy gyenge kis szervezete utóhatás nélkül szenvdeje át azt a súlyos betegséget". (Szerencsére „Miklóska", a mai idősebb Jósa Miklós

1()7 átvészelte súlyos gyermekkori betegségét.) A rendelkezésünkre álló iratok alapján elmondhatjuk, hogy Jósa Béla

93 még egyszer papírra vetette azokat a gondolatokat, amelyeket fontosnak tartott a családi hagyományok továbbvitelével kapcsolatban. Az 1950. október 18-án kézzel írott, közel 10 oldalas „Emlékeztető" egy példánya néhai Jósa László^ tulajdona volt. A családnak szánt sorok egyben történelmi áttekintést is adnak olvasójának. Jósa György

91 végrendeletében legifjabb Jósa Jenőre

1(|4 - mint a legidősebb újszülöttre - hagyta a család ügyeinek, emlékének továbbvitelét. Ennek megfelelően a legtöbb pénzt, értékpapírokat, takarékkönyvet is ő kapta meg olyan formán, hogy azt nagykorúságáig az árvaszék kezelésére bízzák. Jósa Béla átgondolt cselekedetének, a II. világháború végi bizonytalan helyzet jó felismerésének