Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)
A családtörténetet kutató Jósa György
alá került iratok kiszabadítása, illetőleg a megmaradt iratanyagnak az ablaküveg nélküli raktártermekben az időjárás viszontagságai ellen való megvédése vette igénybe, s igy a raktártermek rendjének helyreállítására még nem kerülhetett sor. Amennyiben a helyreállítási munkálatok során a Jósa család irataiból vagy leltárából bármi is előkerül, Igazgató urat erről azonnal értesíteni fogjuk. Sajnos oly feljegyzéseink, amelyek alapján a letétbe helyezett iratanyag természetéről bővebb tájékoztatást adnék, nem maradt fenn. Fogadja kérem Igazgató Úr őszinte tiszteletem kifejezését. Budapest, 1945. december 29-én. Jánosy Dénes főigazgató Mint az előzőekben láttuk a németszogyeni, Jósa család a két világháború között vette tervbe összegyűjtött levéltárának a Magyar Nemzeti Múzeumban történő elhelyezését. Az elgondolást 1931-ben követték a tettek, és 1937-ig minden náluk lévő iratot bejuttattak a Levéltári Osztályra. A kultúra felé való fordulásuk természetesen nem volt újkeletü dolog, mint nemesi-polgári család kötelességének tekintette a „köz javára" történő adakozást. Már 1924-ben kapcsolatba kerültek a Levéltárral úgy, hogy a kutatószoba freskóinak költségeire 100.000 koronát adományoztak, amit az Országos Levéltár vezetői egy 1924. május 15-én kelt levélben köszöntek meg. Jósa György 91 halála után öccse, Béla 93 vette át a család irányítását, illetve ő volt az, aki figyelt bátyja végrendeletének végrehajtására. Röviddel György halála után, 1942 szilveszterén öccse feljegyzésben „tudatta" testvérét arról, hogy végrendeletét végrehajtotta, mint írta: ,, Kedves Edes Bátyám! Parancsait tűnődés és gondolkodás nélkül hűségesen, becsülettel végrehatottam. Mindezt kedves Édes Testvérbátyám fennkölt személye iránt érzett mélységes tisztelet jegyében, valamint a Németszogyeni és Bánházai Jósa-nemzettség tradíciójára tekintettel... Eme utolsó szomorú jelentésem befejezéseképpen, el nem muló hálával köszönöm meg a hozzám való atyai gondoskodását és azt a sok szeretet, mellyel 1919. óta
