Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

Jósa Mihály és leszármazottai a 19. század végéig

Thaly Kálmánnak több mint igaza volt Jósa Mihály

47 jellemzésében. A birtokaiktól megfosztott, rossz sorba került fiúkat Rákóczi vette szárnyai alá, helyet biztosított számukra udvarában. Jósa Mihály

47 elárulta urát, hiszen átszökött az ellenséghez, beállt császári katonának, vélhetően egy biztos karrier reményében. A családi hagyományok természetesen tagadták árulását, Jósa György - mint később látni fogjuk - több, magánjellegű feljegyzésében védte ősét a „vádaktól". Átpártolásának kérdésére maga Jósa Mihály

47 adta meg a választ egyik levelében. Mint írta, „hogy minekutána én Kegyelmes Koronás Király Urunk eö Fölséghe Kegylems szárnyai ésptectiója (protekciója - a szezők) alla elgyüttem volna és eő Fsghe Kegyes resulutiója által az Imperiális Magyar Hadak Közé Tekéntetes Lehotzky Regimentbe accomodáltattam volna... "

176 Sorai egyértelműek, nem vonhatjuk kétségbe tehát Thaly fentebbi szavait. Átállásával viszont anyagi téren is nehéz helyzetbe hozta önmagát 20. kép Jósa Mihály átállása után történt birtokzálogositása 1708-ból. Mihály

47

; 1708-ban kelt levelének folytatásából megtudjuk, hogy szükségére Jeszenszky Istvántól, a nádor titkárától 1000 RFt-ot vett fel kölcsönben. Ennek fejében elzálogosította Túróc vármegyében lévő, anyjától, Nyáry Erzsébettől örökölt, a testvérét és a Ferenczy családot is egyaránt megillető(!) javakat. A birtokok Dubován (Túróctölgyes - ma Dubové, Szlovákia), Bodorfalván (ma Bodorová, Szlovákia), Boczfalván (Borczfalva - ma Borcova, Szlovákia), Pedgragyán (Podhrágy, Szucsányváralja - ma Podhradie, Szlovákia), 176 MOL P 1825 2. csomó 15. tétel, 1708. október 2., Bécs.