Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)
Alispánok és várkapitányok Mohácstól a Rákóczi-szabadságharcig
év volt. 1682-ben, egy portya alkalmával Nagyszombat környékén elfogta egy török csapat, és Esztergom várába vitték. Felesége, Sibrik Mária mindent elkövetett annak érdekében, hogy urát kiszabadítsa. Noha ebben az időben csak a bejegyzett gabonatőzséreknek volt szabad árusító joguk, az asszony mégis megpróbálta maga értékesíteni a termést. Komárom várkapitánya, Drahosóczy András azonban lefoglalta a gabonát, mire Sibrik Mária levélben kérte őt, hogy ne akadályozza a váltságdíj előteremtésére tett erőfeszítéseit: „...Én ennek előtte sem tőzsérkedtem, most sem, ha az kénytelenség rá nem vinne evvel, most kénytelen vagyok, mivel máshonnét szerét az uram sarczának nem tehetem, kénytelen nemcsak búzámat, de mindenenmtül meg kell válnom, kire nézve Bécsben maga az hadi tanács szabadságot hagyott rá. Kegyelmedet is kérem, tovább ellent nem tartson benne, hanem vihesse szabadon oda, az hol jobban eladhatja, Császár István nevű emberem..." A kiszabadítás ügyét Esterházy Pál nádor vette kézbe, és a tárgyalások folytatásával egy Péter nevű tatai deákot bízott meg. Hosszas alkudozások után végül is 4000 tallér készpénz és 12 török rab átadásában állapodtak meg a felek. Hogy a váltságdíjat könnyebb legyen előteremteni, Kisfaludyt - kezességvállalás mellett - kiengedték a tömlőéből, ám az előírt határidőt így sem sikerült betartani, ezért egyre romló egészségi állapota ellenére vissza kellett térnie a török fogságba. Végül 1683 januárjában sikerült őt kiszabadítani. Jól mutatja a kor szellemét, hogy a szemben álló felek az ádáz küzdelmek ellenére is megpróbálták (hellyel-közzel) megőrizni lovagiasságukat, és például a rabok levelezését nem bontották fel. így a megtört egészségű és gyakran ingerült László mindenről értesülhetett felesége leveleiből, amelyek a hitvesi szeretet szép példái: „...tudom szívem, hogy nehéz búdban sem tudod, mit csinálsz, de én ezt nehéz szívvel nem veszem, mert az keseredett ember mindent cselekszik bújában.. " 337 A fogságból hazatérő katona legyengülve is részt vett az 1683-as harcokban. Mialatt a török seregek Bécset ostromolták, Kisfaludy a törökök oldalán harcoló Thököly egységeit tartotta szemmel huszárjaival. Megannyi nagy csata után, 1684-ben távozott az élők sorából. 338 A le337 338 uo. 39-40. pp. uo. 34.p.
