Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)
Alispánok és várkapitányok Mohácstól a Rákóczi-szabadságharcig
Balázs mindent megtett, hogy kiszorítsa sógornőjét az örökségből, ám 1598-ban a győri káptalan előtt mégis zálogba adta neki elhunyt neje birtokait. 237 Hogy mi vitte erre a döntésre, nem tudjuk. Lehet, hogy valóban megszorult, vagy egy nagyobb beruházáshoz készpénzre volt szüksége. Mindenesetre Ládonyi Anna a szerződés után röviddel, 1600-ban ismét férjhez ment, mégpedig vághi Wathay Ferenchez, ám még ugyanazon évben meghalt. Halála után Wathay - felesége végrendelete szerint - megpróbálta birtokba venni a jószágokat, ám Kisfaludy Balázs g6 tiltakozott ez ellen. Erről olvashatunk Wathay naplójában is: „...Továbbá, mikoron szegény feleségemnek jószágát bírtam volna az maga testamentuma szerint, az atyafiai úgymint Kisfaludi Balázs, kinek első feleségével egy volt szegény társam, nem igazolták vala az testamentumot, mivel szegény társam mind éntőlem, mind az másik urától magtalan vala.." 238 Ládonyi Anna 1600. október 28-án írta az említett végrendeletet, és - talán a békesség visszaállítása céljából - Kisfaludy Annára is gondolj 02 : „...az mentül kissebbik arany láncot, mind függőivel egyetemben hagyom Kisfaludy Balázs uram leányának, Anna asszonynak. És még hagyok neki egy hímes üvegtálat és egy hímes előkötőt..." Talán e figyelmesség viszonzásaként értékelhetjük, hogy - Wathay 160l-es végrendelete szerint - Ládonyi Anna temetésén a rokonok közül egyedül Kisfaludy Balázs 86 volt jelen, aki a pestis elől menekülve a Repce menti lakásából délebbre, Szilvágyra húzódott. 239 Végül 1601-ben sikerült rendezniük a birtokok ügyét, mégpedig úgy, hogy Wathay - aki ekkor sárvári kapitány volt - 1450 forintért lemondott a nemesládonyi, mihályi és gencsi jószágokról. 240 (Wathay később székesfehérvári kapitányként török fogságba esett, a fogságban írt naplója felbecsülhetetlen értékű emléke a kornak). Ha már a birtokoknál tartunk, vessünk egy pillantást Balázs g6 vagyonára. 1598-ban Agyagoson nyolc, Gyórón négy jobbágytelekkel rendelkezett, valamint övé volt teljes Kisfalud - bár ez a török pusztítás miatt ekkortájt nem jelentett különösebb gazdagságot -, az előzőekben MOL P 430/5. cs., 1598/4., 6., 11. Régi Magyar Költők Tára XVII. század, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959., 546.p. Irodalomtörténeti Közlemények LXXIV. évf. - a továbbiakban: Itk - szerk.: Németh G. Béla, Szauder József, Budapest, 1970., 373.p. MOL P 430/5. cs., 1601/2., 6.
