Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)

A Kisfaludy család a vegyesházi királyok idején

lyikét, amelyek egyre inkább fokozták a feszültséget az érintettek között. A viszálykodás híre mind magasabb fórumok elé jutott, így aztán várható volt, hogy ha döntés születik, valamelyik fél nagyot fog bukni. A csornai konvent 1438. február 4-én tette közzé a végső ítéletet, amely olyan súlyos volt, hogy végérvényesen kibékíthetetlenné tette a két család viszonyát. A pert elveszítő Linkóházi Péter birtokait - kivéve felesége és rokonsága jószágait - lefoglalták Kisfaludy Antal

28 és Miklós

25 számára. A lefoglalt birtokok a Sopron vármegyei Mihályiban, Linkóháton, Szentandráson, Gyármánföldén és Székáson, illetve a Vas vármegyei Lakon (ma: Répcelak) és Csánig faluban helyezkedtek el.

157 Mihályiban lefoglalták Péter

35 kúriáját a hozzátartozó épületekkel, gyümölcsöskerttel együtt, a torony nélküli kőtemplomot és nyolc jobbágytelket. A Mihályi falu határában fekvő Linkóháton öt jobbágy telket érintett a végzés (melyek közül azonban csak egy volt benépesítve), továbbá az itteni nemesi udvarházat, egy háromkerekű malmot, a makkerdőket, réteket, szántókat, halastavakat és cserjéseket. A Mihályiban és Linkóháton lefoglalt földek nagyságát két királyi ekére becsülték, ami mintegy 300 királyi holdat tett ki. Az említett birtoktest kiterjedését illetően Hercegh R. Frigyes Werbőczy Tripartitumára hivatkozik, aki közli a királyi hold méretét. Eszerint egy királyi eke 150 királyi hold, egy hold pedig egy 72 királyi öl hosszú és 12 öl széles területet jelöl. Egy öl nagyságát 2,88 méterben állapítja b7 Hercegh 29-30.pp., Sopron Oki. tár II. 277.p. 11. kép Luxemburgi Zsigmond 1419-ben, Passauban kelt oklevelében a Kisfaludyaknak adományozott címer