Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)
A Kisfaludy család a vegyesházi királyok idején
ügyek intézésében, amit kellőképpen bizonyít azon 1358. július 7-én kelt oklevél, amely szerint Kisfaludy Lőrinc 5 fia János g a győri káptalan előtt maga és fiai nevében óvást emelt az ellen, hogy Nagymihályi Ugrin n fia Pál - azaz János g fiainak második fokú unokatestvére - a Rábca vizén az ösztörü 112 megnyitásával a Kisfaludyak malmát elöntötte. 113 A feszültség a két család között tovább gyűrűzött, és egy éveken át elhúzódó perbe torkollott. Ennek kezdőpontjáról azon 1358. szeptember 10-i oklevél számolt be, amely szerint Sopron vármegye közgyűlésén Kont Miklós nádor előtt Kisfaludy János g és fia, Miklós 16 beterjesztette, hogy néhai Miklós ispán harmadik gyermeke, János 6 fiainak, Domonkosnak ]0 és Ugrinnak leszármazottai (Domonkos 19 , Pál 20 , Péter , ill. Ugrin esetében Pál ) velük egy őstől erednek, s ezen alapon a Kisfaludyak igényt formálnak a rokonok birtokaiból nekik járó osztályrészre. A következő év elején, pontosabban 1359. január 22-én Visegrádon kelt okmány szerint Kont nádor, miután a Mihályiak az ellenük irányuló keresetre válaszolván bemutatták előtte Miklós ispán fiainak 1255. évi, a birtokok megosztásáról szóló oklevelét, ezen írást a Kisfaludyak részére másolatban eljuttatta. 114 Az állandó konfliktusok lezárása végett 1359-ben Villermus egri püspök és királyi titkos kancellár előtt Mihályi Ugrin fia Pál , valamint Kisfaludy János g és fiai Visegrádon megállapodtak, hogy a vitás birtokok ügyének eldöntése végett a mihályi Szent György-templomban, a győri káptalan küldöttjének jelenlétében felmutatják valamennyi, a problémás birtokokat érintő oklevelüket, és az oltár előtt esküt tesznek, hogy több írás ezzel kapcsolatban nem áll rendelkezésükre. 115 A békítő szándékú összejövetel egy 1359. december 20-i bizonyságlevél szerint végbe is ment. Pál , illetve a másik fél képviseletében Kisfaludy János 8 és fiai megjelentek a nevezett helyen, és 26 privilégium-levelet, valamint két végrendeletet helyeztek el a sekrestyében. Azonban Pál a nagyapja testvérének, Márknak y szóló bizonyságlevelet nem volt hajlandó átadni, mondván az " ösztörü: takarmány szárítására, edények tartására való fogas állvány; ágas - Magyar Értelmező Kéziszótár, Akadémiai kiadó, Budapest, 1978., 1071.p. - itt: valamiféle gát 113 Sopron Oki. tár I. 287.p„ Turul 1896/2. 56.p. 114 Turul 1896/2. 56.p., Anjou Okmt. VII. 557.p. 115 Turul 1896/2. 56.p.
