Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)
A Kisfaludyak ősei: a Csákok
De térjünk vissza most Jánoshoz,^ és testvéreihez. 1299. június l-jén kelt az az írás, mely szerint a három fivér megosztozott birtokain. Mihályit János 9 és Domonkos 10 kapta, a Vértesben lévő jószágok pedig Ugrin u kezébe kerültek. 106 Az osztozást - ahogyan azt már korábban is tapasztalhattuk - ezúttal is vérrokonok, German és Corrald előtt ütötték nyélbe. 107 A Kisfaludyak ágát Lőrinc, egyetlen, ám feltehetően igen hosz, ,, í t' 10- kép A Csák-nemzetség feltételezett címere szu eletet megélt gyermeke, Janos g vitte tovább, akiről ennek ellenére nem sok adatot őriztek meg fennmaradt okleveleink. Azt tudjuk róla, hogy 1358-ban még mindig élt 108 , és neje Patyi Dominika volt. 109 Figyelembe véve, hogy édesapja születési dátumát 1230 körűire tettük, és azt, hogy valószínűleg 1298 előtt hunyt el, fennáll a lehetősége, hogy kettejük között esetleg még egy generáció létezhetett. Erre azonban semmilyen utalást nem találtunk forrásainkban. A 14. század során a Kisfaludyakat érintő okleveles emlékeinkben már egyre gyakrabban marad el a Csák-nemzetségre való utalás, és ehelyett általánossá válik a „de Kisfalud" kifejezés használata, amely immár végérvényesen beépül a családtagok nevébe. 106 Wertner 188.p., Sopron vármegye története. Oklevéltár - a továbbiakban: Sopron Oki. tár I. kötet, szerk.: Nagy Imre, Sopron, 1889., 62.p. 107 Turul 1896/2. 56.p. 108 Karácsonyi 331.p. 109 Turul 1896/2. 61.p.
