Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)

A Kisfaludy család sorsa a kiegyezéstől napjainkig

és tanulmányi felügyelője lett. 1877. január 2-ától a budapesti egyetem dogmatika tanára volt, s még ezen évben királyi udvari kápláni címet kapott. 1890-ben ő lett a nagyhírű Szent István Társulat alelnöke, a könyvbíráló bizottság elnöke, és döntő szerepet vállalt a Társulat tudományos és irodalmi osztályának megteremtésében. Kiváló elődje, Kisfaludy Károly szobrának felállítását is elsőként kezdeményezte, és a szoborbizottságban is helyet kapott. 1893-ban az egyházi pályán új szerepet kapott, dienesi prépost lett. Az Országos Közoktatási Tanács állandó tagjaként áldozatosan munkálkodott a magyar oktatásügy fellendítésével.

524 Költeményei a Pesti Hírlapban, a Katholikus Szemlében és a Magyar Államban jelentek meg. Számos sikeres könyvében, tanulmányában és előadásában - Emlék a győri Arany-ünnepről (Győr, 1882), A szent mise áldozati valósága (Győr, 1886), Thomistika (Budapest, 1886), Van-e már magyar Kempisünk? (Budapest, 1887) stb. - elsősorban dogmatikai kérdésekkel és a magyar nemzet felemelkedésének lehetőségeivel foglalkozott. Fényes ívű életpályája 1903-ban ért véget.

525 Árpád Béla

290 öccse, Zoltán

292 szintén a papi pályát és az irodalmi tevékenységet választotta hivatásul. 1854-ben, Gyömörőn született, iskoláit Sümegen és Győrben végezte. A Sümegi Katholikus Alreál-Tanoda I. alreál osztályában az 1866/67. tanév végén osztályelsőként végzett, elnyerve ezzel a Kisfaludy Sándor-díjat. A IV. osztály elvégzése után 45. kép Kisfaludy Elekné Raffel Erzsébet sírköve a sümegi temetőben Szinnyei 397-399.

pp. Magyarország vármegyéi és városai. Győr vármegye, szerk.: Dr. Borovszky Samu, Országos Monográfiái Társaság, Budapest, 185.p.