Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)
Karddal és tollal a haza szolgálatában
kiderül, hogy nagybátyja, János 225 nyugalmazott császári-királyi tábornok is közbenjárt szabadulása érdekében, bár Móricnak 257 írt 1849. december 20-i levele alapján úgy tűnik, eleinte kevés sikerrel: „Tegnap voltam Haynau úrnál. Mindent, amit csak menthetőnek véltem, előhoztam. Ámbár ő igen barátságosan fogadott, és majdnem fél órányi beszélgetés után, szinte jól váltunk el, még is többször megújított könyörgésem mellett, nem várhatok kedvező sikert. Azt mondotta, hogy ő az eddig szigorúan folytatott eljárásából el nem állhat..." Ugyanakkor levele végén felcsillantotta a reményt raboskodó unokaöcscsének: „ Úgy látszik, hogy az előbbi szigorú bánás-mód enyhülni kezd, melynek jövendőben az ítéletekre is befolyása lesz, így tehát nem vész el minden reménység, minden esetre változni fognak az események, amint látjuk, jobbra..." 520 Egyelőre azonban nem látszott a szabadulás útja, ezért a család megpróbált pénzzel segíteni Móricon 257 , amiről szintén Kisfaludy János 225 egyik Aradra címzett leveléből értesülünk: „Kedves Uram Öcsém! Éppen, hogy levelemet írám, lépett be hozzám Gyula testvére Öcsém Uramnak, és nőjének levelével által adott 200 német bankót. Ezen pénzt én ugyan örömest e levélbe zártam volna, de minthogy az ítéletben, mely Uram Öcsém ítéletét is hirdeti, a vagyon confiscatiót is olvasom, ennélfogva nem bátorkodtam a pénzt elővigyázatosság nélkül elküldeni. Kérdezze meg tehát Öcsém Uram az illető auditort, szab ad-é pénzt és mennyit egyszerre küldeni, nehogy elvegyék, ítélet ürügye alatt..." Később eljutott a pénz a börtönbe, Kaposvárott 43. kép Barkóczy Smodits Mária, Kisfaludy Móric özvegyének fényképe 1890 körül 520 MOL P 431/4. cs. (1849)
