Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)
Karddal és tollal a haza szolgálatában
és bocsánatát a katonasághoz való visszatéréshez vagy a tisztességes házassághoz kötötte. Hogy szerette fiát, azt azonban jelzi, hogy Teréz 221 révén pénzzel segítette. Károly 226 ekkor végleg felköltözött Pestre, ahol egy vargánál lakott és főleg tájképei eladásából élt. Csak 1818-ban tért haza az ekkor Győrben élő édesapjához, mert az végrendeletében kitagadta fiát az örökségből. A kibékülés most sem sikerült, ám rövidesen javult az anyagi helyzete. 1819-ben ugyanis Székesfehérváron Eder György társulata bemutatta a Tatárok Magyarországban c. színdarabját, amely hatalmas sikert aratott. A társulat rövidesen Pesten is előadhatta Kisfaludy munkáját, amelyet egymás Után követett a többi SZÍn- 34. kép A Kisfaludy Károly mellszobra Téten mű, Óriási népszerűséget hozva a (fotó: Kisfaludy László 2003.) szerzőnek (Ilka vagy Nándor-Fehérvár bevétele, Zách Klára, Stibor vajda, Szécsi Mária vagy Murányvár ostromlása, A kérők, Kemény Simon, A pártütők, stb.). Vígjátékait - mint a Fősvény, Áltudósok - is szívesen játszották a színházak. Az egyre ismertebb Kisfaludy bekerült a hazai irodalmi élet élvonalába, megismerkedett a nyelvújítással, és Kazinczy őszinte követője lett. 1822-ben bátyja, Sándor 219 a Marczibányi Intézet által neki ítélt jutalmat öccsének adta, aki ebből - és barátai támogatásából - megalapította az Auróra c. szépirodalmi folyóiratot. 1826-ban a Marczibányi-díj az akkor már négy éve működő újságot és szerkesztőjét illette. Anyagi helyzetében további javulást jelentett édesapja halála és az így kapott téti birtok, azonban gyakori pazarlása, túlzott jótékonykodása, meggondolatlan gazdálkodása néha mégis pénzzavarba sodorta. Magánéletében nagy csalódást okozott, hogy utolsó szerelme, a zsidó származású Löffler Nina nem akart kikeresztelkedni, így nem lehettek