Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)
Karddal és tollal a haza szolgálatában
modott rövid vagy hosszú lejáratú kölcsönökhöz, mivel birtokai jelentős részét már zálogba adta. A folyamatos eladósodást meggyorsította fia, a Windischgrätz-ezredben szolgáló Lajos 24ü tetemes adósságainak kiegyenlítése. Több hitelezőjét maradék csánigi és laki birtokainak átengedésével tudta már csak kielégíteni, sőt, 1844 őszétől Gusztáv 24] fiával is perbe került 2044 pengőforintos tartozása miatt. Ezt az adósságot 1845 februárjában egy laki részbirtok eladása útján egyenlítette ki, majd csánigi jószágát is eladta a zálogbirtokosoknak örök jogon, holdanként 200 pengőforintért. Élete vége felé visszavonultan élt laki kúriájában, ott is halt meg 1858. szeptember 29-én, 71 éves korában. Jánosnak 213 tíz gyermeke született, akik közül az elsőszülött Lajos 240 (1816—?) báró Haiden Friderikát vettél feleségül. Kilenc gyermekük született, öt leány és négy fiú, unokáról mégsincs tudomásunk. Lajos 240 testvérei közül Gusztáv 24] (1817-1862) megjárta a Szombathelyi Királyi Katolikus Líceumot, később a Győri Királyi Jogakadémiát és a Pozsonyi Jogakadémiát látogatta. 1814. február 3-án hirdették ki Vas vármegye közgyűlésén ügyvédi diplomáját, amelyet azonban csak rövid ideig hasznosított, és 1842-ben a szombathelyi járás alszolgabírójának jelöltette magát. Bár nem választották meg, azért a járás egyik esküdti tisztét elnyerte. 1842-ben vette nőül Kozma Paulinát, gyermekeikkel és leszármazottaikkal majd az utolsó fejezetben találkozunk. László 24 _ (1823-?) is tanult Szombathelyen, ám később sem katonaként, sem tisztviselőként nem találkozunk a nevével, csak annyi biztos, hogy báró Haiden Terézt vette feleségül. Sándor 248 (1822-1894) 1839-ben otthagyta a szombathelyi líceumot és katonának állt. Az 1. számú „Császár" huszárezredben szolgált mint káplár. Később kilépett a hadseregből, és folytatta tanulmányait a kőszegi gimnáziumban 1842 és 1843 között. A Bach-korszakban császári királyi járási szolgabíróként tevékenykedett. Neje Niczky Matild volt. István 242 (1819-1905) Szombathely után Győrben tanult, és a győri egyházmegyében, Beleden lett plébános, Dénes 249 (?-1873) pedig katonának állt, 1843-ban a „Szardíniái király nevét viselő ezred" kápláraként tűnt fel a neve. Ismeretlen keresztnevű Lendvay-lánnyal kötötte össze életét. A többi gyermekről - Károlyról 244 , Jánosról 243 , Annáról 247 és Antalról - néhány évszámon kívül nincs információnk. 462 Dominkovits 85-88. pp.
