Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)

Kisfaludyak Rákóczi seregében: a család 18. századi történetének kiemelkedő alakjai

1722. május 28-án, pünkösd csütörtökjén a Montpellier szomszédságában fekvő Sete városából írt haza szeretteinek, és egyúttal beszámolt alakulatának a közeljövőt illető feladatairól. Eszerint német föld felé veszik az irányt a huszárok, amit már korábban is meg kellett volna tenniük, ám a kitört pestisjárvány miatt nem akartak a fertőzött vidékeken átvonulni. Boldizsár! örömmel vette ezt az új célt, hiszen így közelebb kerülhetett Magyarországhoz, és azt is megüzente, hogy a bécsi udvarhoz kellene fordulni a hazatérésének engedélyezése végett. Pontos címét minden egyes levele végén közölte az otthoniakkal: Monsieur Kisfaludy, Majos du Regimen cavalliere des Houssars.

416 Több levél azonban 1723 után már nem jön tőle: nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy emigrálása után soha többé nem láthatta meg édesanyját, testvéreit és hazáját. A Rákóczi-szabadságharc hullámainak elülte után a Kisfaludy család élete is lassacskán visszazökkent a rendes kerékvágásba, ismét a birtokügyletek kerültek előtérbe. 1717-ben Pongrácz Zsuzsanna vett fel 1200 rajnai forintot leányától, Kisfaludy Anna-Rozáliától

]S] (Dőry Lászlóné), amelyért cserébe megígérte, hogy kiváltja Festetics Páltól a zálogban lévő noisidli birtokot és a három szentmiklósi szőlőt.

417 Utóbbiakat 1731-ben megint a Kisfaludyak kezén találjuk, ekkor adta őket ajándékba Balázsnak^ - fiúi szeretetéért - Pongrácz Zsuzsanna azzal a kikötéssel, hogy e három szőlő ne képezze birtokmegosztás tárgyát.

418 Az özvegyasszony - a ránehezedő anyagi nehézségek miatt - minden pénzszerzési lehetőséget igyekezett megragadni, ezért is tett panaszt 1730-ban Kisfaludy György ellen, aki a család beleegyezése nélkül eladta laki kocsmarészét a helyieknek, mondván, ő úgysem ad el bort.

419 Pongrácz Zsuzsannát más kár is érte ezekben az időkben (pontosabban 1733-ban), ugyanis Vida György gencsi lakos társaival elfogta az özvegy Dorza István nevű pásztorát a gencsi erdőben, majd házába vitte, lábánál fogva a gerendához kötötte és bottal megverte, végül pedig egy egyéves süldő malacot elvett tőle.

420 416 MOL P 430/9. cs., 1706/1/13., K. B. levelei/43. 417 MOL P 430/9. cs., 1717/1. 418 MOL P 430/10. cs., 1731/3. 419 MOL P 430/10. cs., 1730/10. 420 MOL P 430/10. cs., 1733/1-3.