Pozsonyi József: A semsei Semsey család története (Régi magyar családok 1. Debrecen, 2002.)

Prológus

„ Honor antecedentibusl - Vivant sequentes! " Prológus „ Tisztelet az ősöknek! " Minden nemzet történetét állampolgárai „írják". Ha büszkék vagyunk múltunkra, ha büszkeséggel gondolunk letűnt korok eseményeire, valójában azokra az emberekre is büszkék vagyunk, akik cselekvő részesei voltak történelmünk alakulásának. A középkori Magyarország történetét a nemzetségfők, urak, birtokosok, katonai vezetők, nemesek befolyásolták, akiknek neve különböző oklevelekben, tetteiket elismerő uralkodói adománylevelekben maradt fenn. Jobbágysorból, „nemtelen" állapotból kiemelkedni, birtokot, nemességet, címert szerezni többnyire csak igazán nagy tettek révén lehetett. „Noblesse oblige" - a nemesség kötelez elv miatt, aki egyszer a nemesség sorába emelkedett, annak családjának, leszármazóinak történetét gyakran évszázadokon keresztül lehet az oklevelek révén követni. „Éljenek a leszármazók!" Sok olyan család él ma Magyarországon, amelynek ősei évszázadokkal ezelőtt egy-egy eseménynek vagy egy-egy korszaknak meghatározó személyiségei voltak. A magyarországi polgárosodás másfél évszázada és a kommunista eszme uralmának évtizedei után is rendületlenül él az emberek többségében a kíváncsiság és az érdeklődés a nemesség, a nemesi társadalom iránt, hogy kik a régmúlt hőseinek mai leszármazói. E családok kései utódai között ma is számtalan kiemelkedő személyiséget találunk. Kétszáz évvel ezelőtt - 1798. június 30-án kelt adománylevéllel

1

, a Siklói Andrássy család fíági kihalása után - a balmazújvárosi határ csaknem 40 000 kataszteri holdas nemesi birtoka a semsei Semsey család tulajdonába került. Valójában nem teljesen idegen földesurat ültetett I. Ferenc király birtokba, hiszen az újonnan megadományozott Semsey András - ebben az időben Ugocsa vármegye főispánhelyettese - anyja 1. Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL) MOL. P 597 Semsey es. 18. cs. 2. tétel 98.