Pozsonyi József: A semsei Semsey család története (Régi magyar családok 1. Debrecen, 2002.)

A ma is virágzó köznemesi ágak

Semsey Edét a második világháború után szolgálattételre behívták az újonnan alakult demokratikus rendörséghez, ahol 1945 nyarától 1950. június 9-ig, előbb mint bűnügyi nyomozó, majd igazgatásrendészeti vezető dolgozott hadnagyi rangban. O volt a „Magyar Rendőr" című újság kiadóhivatalának megszervezője, azután a lap szerkesztője és műszaki vezetője. A koncepciós perek idején, elsősorban a Rajk-per miatt a rendőrségtől távoznia kellett. Az '50-es években több vállalatnál dolgozott különböző munkakörökben, néha segédmunkásként, majd a '60-as években légoltalmi (a polgári védelem elődje) és tűzrendészed beosztásokat töltött be. Feleségétől, Kelemen Máriától öt gyermeke született. Attila

(423) 1964-től nyugdíjba vonulásáig a Pietra Épületkerámiái Vállalatnál (később Zalakerámia Rt.) dolgozott különböző vezető beosztásokban. Tevékenyen részt vett a rendszerváltást követően az építőanyag ipar területén az új típusú szakszervezet létrehozásában. A megalakult Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége elnökhelyettese lett. Felesége Fancsali Ilona, akitől két fiúgyermekük született. Attila

(464) irányítástechnikai műszerész, egy kft. résztulajdonosa, mely klímaberendezések üzembe helyezésével és karbantartásával foglakozik. Zoltán

(465) a Budapesti Műszaki Főiskola 56. kép. Semsey Tibor, a császári és királyi 15. vadászzászlóalj tartalékos hadnagya 57. kép. Semsey Remigius és fia, Tibor