Pozsonyi József: A semsei Semsey család története (Régi magyar családok 1. Debrecen, 2002.)

Dr. gróf Semsey Andor, a diplomata

Dr. gróf semsei Semsey Andor, a diplomata II. Semsey Andor 1897. augusztus e- r- 20-án született Semsén. 1913 és 1915 között Kassán, a premontrei főgimnáziumba járt. Az iskolai évek alatt nevelőjével, Kisfaludy Árpáddal a Fő utcai Dessewffy-palotában élt. A háború kitörése évének végén hadiérettségire jelentkezett, amit a következő év legelején egy jó, a többi jeles eredménnyel tett le. Rögtön az érettségi után bevonult a Vilmos császár nevét viselő császári és királyi 7-ik huszárezredhez. Március közepétől tartalékos tiszti kiképzésre Holicsra vezényelték von Gross kapitány századába, majd a Bécs melletti Stockerauba „gázkiképzésre". 1915 augusztusában menetszázadba került és a keleti hadszíntérre vonult. Amikor a 27. kep. Semsey Andor diplomata-útlevele román hadak 1916 késő őszén Märäsesti felől áttörtek a Kárpátok gerincére, az Ojtozi-szorosban gránát robbant közvetlen Semsey Andor hadnagy mellett

69

. Szinte csodával határos, hogy a 14 súlyos sebet ejtő robbanást túlélte, de harctéri szolgálatának a sérülés véget vetett. A katonatársak elbeszélése és a családi legenda szerint a halottnak vélt és már a nyitott koporsóban fekvő Andort a kutyája mentette meg az élve eltemetéstől azzal, hogy gazdája arcát nyalogatta. Semsey Andor önéletrajzában azt írja, hogy kutyáját ezért az Osztrák-Magyar Vöröskereszt nagykeresztjével tüntették ki. Kilenc hónapig tartó lábadozás és gyógyulás után a berni osztrák-magyar követség katonai attaséjához osztották be, s gyakorlatilag a háború végéig titkosszolgálati feladatokat látott el. 69. Ignácz Rózsa: Argentína viharszünetben. (Budapest, 1972). 178.