Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 5. Élet a pusztán - Pásztortanyák és állások
ránnyal, egy kartonlapot ráterített, s amikor az átvette a bilyog jelét, a tulajdonjelet bekente kátránnyal, s rányomta a saját jószága oldalára. Ezután a gazda birkáján lévő jelet benzinnel és langyos vízzel lemosta, és a bilyog környékét bekente szikes porral és juhganéval, hogy olyan színű legyen, mint másutt. Ha a gazda juhainak fülét megcakkozták, a maga juhát akkor is ki tudta cserélni a gazda jobb jószágával. A „fülbilyoggal" ellátott juh fülét kicsípte, mintha a kutya harapta volna le, a maga rosszabb jószágának a fülére tette át a gazda jelét. A csínytevésre a pásztor rá is fizethetett. Hajdúnánáson volt egy jómódú gazda, s annak egy öreg juhásza. A juhász a gazda hízó ürü nyájából eladott a mészárosnak 25 darabot. Az előleget is felvette rá, hogy abból akár 75 rosszabbat vehessen. Amikor azokat Újvárosra hajtotta eladásra, találkozott a gazdával, aki a jegyről ráismert a saját juhaira. Azokat visszahajtatta a legelőre, s 50-et még el is vett a juhászéból. A juhász mégsem károsodott, mert a gazda távozása után a 25 birkát mégis elhajtotta a henteshez, s árából 75 rosszabbat vásárolt, s azokra rányomta a gazda jelét. (E. J.) Amelyik lovat odahaza nem bilyogoztak meg, azt a legelőn tették meg. Egy szenes vederben tüzet raktak, abban a bilyogozót megtüzesítették és rányomták a lóra, majd a jelet olajjal bekenték. Addig a gazda el se ment a legelőről, amíg a jele rá nem került a lóra. A bilyogozón mindig a gazda névjele volt, ez után régen odatették a pásztor jelét is. Egy pásztor csak egy jelet használhatott, csak a név cserélődhetett. A pásztor beírta a könyvébe a ló bilyogját, a ló színét és ismertető jegyeit. Pásztortanyák és állások A nyájaknál, mire a család kiköltözött, a juhász elkészítette a kunyhót. A tető előkészítéséhez a szomszéd juhászok egymásnak segítettek. A családot valamelyik gazda, leginkább a tőkegazda, aki a juhászt felfogadta, költöztette ki, majd pedig vissza a városba. A kiköltözést a többi gazda azzal segítette, hogy a karámhoz adott deszkát, lécet és egyéb anyagot. (R. l-né) A család csak addig volt kint a pusztán, amíg a fejés tartott. A juhász felesége és családja csak április 10-e körül költözött ki, amikor a fejés kezdődött. Addig a juhász maga főzött, saját részére lebbencslevest, slambucot, vagy csak szalonnát evett. Csak délre főzött valamit, reggel nem, mert korán ki kellett engedni a nyájat a legelőre. Naplementre leállt a juh, ezután is tudott főzni. Az asszony bent a városban költette a csirkét és nevelte a többi aprójószágot, majd azokat is kivitte a pusztára. Kacsát, pulykát, tyúkot, malacot tarthattak kint a kunyhó mellett. A csibéket igyekezett még otthon kikeltetni, de ha ez nem sikerült, a legelőn is keltethetett. A kunyhót olyan helyre építették, hogy a nagyobb vizek ne érhessék el. Négy sarkán egy-egy ágas tartotta a tetőt, oldalát napraforgószárral vagy náddal rakták be. A tagosítás után az ilyen kunyhó már ritka volt. Később, amikor a pásztorok szálláshelye ál4 58 i r
