Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 3. Szervezeti formák és szolgálat

gazdák fogadták fel ezeket, mivel a juhok számára megfelelő nagyságú legelőik, a téli takarmányozáshoz szántóföldjeikről elég szálas terményük volt. Ha nem volt elég saját legelőjük, másoktól vállalhattak. Az ivar- és kor szerint külön járó tokjók, ürük, kosok, anyák mellé egy-egy bojtár, s minden 200 fejős juhhoz egy fejős bojtárt és egy kisbojtárt, esztrengahajtót alkalmaztak. Úgy tartották, hogy minden 100 jószághoz kellett egy ember. Az ivar- és kor szerint külön járó tokjók, ürük, kosok, anyák mellé egy-egy bojtár, s minden 200 fejős juhhoz egy fejős bojtárt alkalmaztak. Nemcsak a bojtároknak, hanem a juhásznak is ügyelni kellett a jó hírére. Egyik gazda érdeklődött a másiktól: - Kinél volt tavaly a juhod? Ha kedvező hírt kapott a pásztorról, ő is ahhoz csapta a juhait. A juhászt meg se kérdezte, mert tudta, hogy a pásztor annak örül, ha minél több jószágot pásztorolhat. Az első gazdával azonban a juhásznak le kellett szerződni. Ha a szerződés a többi gazdának is megfelelt, oda hajthatták a maguk jószágait. A nyájjuhásznak mindenkiét el kellett vállalni. A juhász megítélése leginkább attól függött, hogyan számolt el a tejjel, hogy legeltetett, hogy viselte gondját a jószágnak. Ha a gazdának kevés juha volt, nem mindig adta azokat nyájjuhász elé, hanem bojtárt fogadott hozzá, vagy maga, s családjának valamelyik tagja legeltette. Saját földjén mindig jobb legelőt biztosíthatott a falka részére. Ajuhászév a bojtár számára is akkor kezdődött, amikor a nyájjuhászé: Mihály-napkor (szeptember 29), október 1-én, vagy Demeterkor (október 26.). Az év folyamán 6 szabadnapja volt. Erre szüksége volt a bojtárnak, mert legényemberként „kapcsolatra" vágyott. Este bármikor elmehetett „tanyázni", de korán reggel már szolgálatba kellett állnia. A bojtár gyakran úgy egyezett meg a gazdával, hogy napi kiadásai céljára csekély készpénzt is kapjon. A XIX. század elején egy számadónál 4-5 bojtár volt. Később nagyobb, 1000-1500 darabból álló nyájaknál 2-3 bojtárt alkalmaztak 2 csacsival. Amikor a bojtár már 6 évet eltöltött a nyájnál, elmehetett kommenciósnak vagy ugyanazon nyájban nagybojtár lehetett. Ekkor már feladatait önállóan is elláthatta, más pásztorhoz is szegődhetett. Újabb időkben, amikor a számadónál lejárt a bojtár ideje, elbocsátó levelet kapott, amiben a számadó leírta, hogy a bojtár mire alkalmas, ajánlhatja-e a juhász más számadónak vagy gazdának. Ha nem volt vele elégedett, a levelet akkor is kiadta, de elégedetlenségét abban nem jegyezte, szóban azonban erről értesítette a gazdát, aki a bojtárt kommenciósnak megfogadni szándékozott. (O. G.) A két világháború között is sok volt még a kommenciós juhász. Azok a gazdák alkalmaztak ebben a formában juhászt, akiknek legalább 100 hold földjük volt, s télére elég takarmányt tudtak biztosítani jószágaik számára, emellett megfelelő nagyságú legelővel rendelkeztek. 4 44*