Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 3. Szervezeti formák és szolgálat

hogy a tél folyamán könnyen kihajthassák a juhokat a közeli legelőkre, s ne „őgyelegjenek" azokkal az utcákon. Hajdúböszörményben a Pród pusztai legelő mintegy 1000 hold volt, mind helyi állattartó gazdáké, a Közbirtokosságé. A legelő ügyeit a választmányi tagok (15 fő) intézték, választották az elnököt, alelnököt és a pasztagazdát. Az elnök feladata volt annak meghatározása, hogy hol legyen a juhok és más jószágok legelője. A legelőt a városházán kellett kiváltani, illetve annak bérét befizetni. A választmányi tagokkal együtt a pusztagazda felügyelte a legeltetés rendjét. Tapasztalatait és észrevételeit a birtokosságnak jelentette. Jelentését a választmány megvizsgálta és megfelelő intézkedéseket hozott. A tövisek irtását a pásztorok itt sem vállalták. A puszták felosztása és a Közbirtokosság megszűnte után a legelők ügyeit a választmányi tagok intézték, szedték be a legelőbért: egy nagyjószágra 85 forintot. Juhokból hatot számítottak egy nagyjószág legelőjére. (Sz. G.) Ha a nyáj egy gazda tulajdonát képezte, vagy ahhoz kisebb létszámú állattal más gazdák is csatlakoztak, a pásztorfogadást és a legeltetés ügyeit a többségi gazda intézte. Szegődéskor a juhász két alapvető feltétel között választhatott: kommenciós, vagy bennkosztos lehetett. Nagyobb nyájaknál a juhászt éves kommencióra fogadták. Kisebb nyájaknál a bennkosztos formában történő szegődés volt gyakoribb. CJtóbbi esetben a gazda juhai mellé idősebb, tapasztaltabb bojtárt fogadott, leginkább nőtlen embert. A juhok mellet a hodályban készített számára fekvőhelyet, ácsolt dikót. Ha ennek bojtárja is volt, ő maga számadó bojtárként szolgált. Az ilyen, tapasztaltabb, idősebb pásztor addig számított bojtárnak, amíg valamelyik gazdánál kommencióra el nem állt. Ez a fiatalabbaknál addig történt, míg meg nem nősült. Ha év közben, szolgálati ideje alatt nősült meg, bojtár maradt, míg szerződése le nem járt. A következő évre már ekkor felmondott, s kommenciós szegődés után nézett. Korábban Hajdúnánáson is sok ilyen pásztor volt, de az 1950 körüli években már nem, mert kevés gazdának volt ehhez elég földje. Ahhoz, hogy kommenciós juhásza legyen, a gazdának legalább 100 holdja kellett legyen, hogy azon télére elegendő takarmányt tudjon termeszteni, nyárára pedig megfelelő nagyságú legelőt biztosítani. (E. J.) Ha a gazdának nem sok juha volt, azokat lehetőleg nem bízta nyájjuhászra, hanem saját földjén tartotta, így azok mindig jó legelőn nyaralhattak. A gazda a juhokhoz bennkosztos bojtárt fogadott. Ennek fizetése kevesebb volt, mint a nagyobb falkák bojtárjainak. Bennkoszt mellett 20 juhtartást, 4-5 bérbárányt kapott, s ruhamosás, foltozás is járt neki. Néha ruhát, csizmát is kialkudhatott magának. Az év a bojtárnak akkor kezdődött, mint a nyájjuhásznak, Mihály-napkor, Demeterkor vagy október elsején. Egy évben 6 szabadnapja volt, este bármikor elmehetett „tanyázni", de reggelre ott kellett lenni a juhoknál. Az ilyen bojtár úgy egyezett a gazdával, hogy készpénzt is kapjon, mintegy 30 forintot egy évre. Az év addig a napig tartott, mint amikor szolgálatba állt. 4 38*