Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 3. Szervezeti formák és szolgálat

3. Szervezeti formák és szolgálat A

Hortobágy környékén a legeltetés helyét és rendjét a közösség szabályozta. A legelők felosztásukig a gazdák közös tulajdonában voltak, s a Közbirtokosság hatáskörébe tartoztak. Hajdúnánáson a Közbirtokosságnak az első világháború előtt volt 120 bizottsági tagja. Ennél kisebb létszámú volt a Kistanács, amely 22 gazdából állott. Fontosabb ügyekben előbb a Kistanács határozott, s javaslata a Nagytanács elé került. Itt döntöttek a fontosabb ügyekről, mint a pásztorfogadásról is. Amikor a Nagytanács összeült, a pásztorok már tudták, hogy kik számíthattak a megválasztásra, mert már értesültek a Kistanács határozatáról, ami ritkán változott. Az eredményt december elsején hirdették ki. Ha az előző évi pásztort nem választották újra, a „mehetett kapálni" - megjegyzéssel illették. (V. I.) A Bizottság tagjainak részük volt a közös legelőkben, de nem volt minden gazda tagja a Bizottságnak. Az egyes gazdáknak a legelőkben 3050, a kisebb gazdáknak esetleg csak 1-2 holdjuk volt. A legelők adóját, meg az egyéb kiadásokat (gyomirtás, kúttisztítás, a pásztorok és a kerülők bére) legelőrészük arányában fizették. A járandóságok felét a kihajtásig, másik felét „új után", szeptemberig. Ha a gazda a kihajtásig nem tudta kifizetni a rá eső rész esedékes részét, legelőjére - árának átvállalásával - más gazda hajthatott jószágot. Ha a legelő használati díjának másik felét nem fizette ki a gazda szeptemberig, akkor már kamatot is számított fel a Társulat. Minden legelőbirtokos gazdának volt egy „kiskönyve", befizetéseiket abban jegyezték. A közbirtokosság ügyeit a 15 főből álló Legelőbizottság, illetve annak választmányi tagjai intézték. Evenként megállapították, hogy a közös kiadásokra mennyi jut holdanként a gazdákra. Ha a gazdák a legelőbért, meg a közös kiadásokat kifizették, ennek arányában hajthatták jószágaikat a legelőkre. Egy hold legelőre általában egy nagyjószágot hajthattak. Akinek nem volt jószága, csak a legelő adóját fizette, legelőrészét eladhatta másnak. Ha jószágainak száma nem érte el a neki járó legelőrészt, a többletet annak eladásával értékesíthette. A Legelőtársulatnak volt elnöke, felügyelője, pénztárnoka és jegyzője. Az elnök a felügyelővel látta el feladatait. Ok gondoskodtak a bikák tartásáról, s biztosították azok részére a takarmányt. Az elnök volt felelős a pásztorokért. Ha járványos betegség ütött ki a jószágok között, a pásztor köteles volt azt jelenteni az elnöknek. Ha csak egy jószág lett beteg, arról a gazdát értesítette. Az elnök, meg a felügyelő többször kilátogatott a legelőkre, ellenőrizték, hogy a pásztor nem legeltet-e a tilosban, vagy nem legeltet-e olyan jószágot, amelynek gazdája nem váltott legelőrészt. (E. M.) A Legelőbizottság tagjai választották az elnököt és a pusztagazdát. Az elnök feladata volt a barmok, ménesek és juhok legelőinek a kijelölése, a kutak felügyelete. A pusztagazda a választmányi tagokkal ellenőrizte a pásztorokat, s a látottakat jelentette a Közbirtokosságnak. Az egyes jószágfajták legelőit évente változtatták, azok határait 50-100 méterenként kicsóvázták, vagy a földbe vert és bemeszelt cölöpökkel jelezték. 4 35fr