Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 1. Határhasználat és a jószágtartás múltja
Ó tudta, hogy a volt legelő nem válik be szántónak, de neki a legelő mellett volt a földje, s számított arra, hogy a gazdák majd igyekeznek megszabadulni a kapott legelőrészüktől. Úgy intézte, hogy a gazdák számára az ő legelője mellett mérjék ki a részüket. Az osztás után újra sorra járta a gazdákat, s felajánlotta nekik földjeik megvásárlását. A maga részére megelégedett a legelő szélén lévő sovány földdel is, mert abból egy „becsholdért" 6 holdat kapott. O főképpen juhtartással foglalkozott, s nagy legelőre volt szüksége. Hajdúböszörményben az utolsó földosztást 1847-ben végezték, amikor még a Közbirtokosság tulajdonában volt, legelőkből a határ északi és déli részén 3000 holdat osztottak ki. Az állattartás és a földművelés közötti arány megváltozása, a legelőterületek fokozatos fogyása arra késztette a város vezetőségét, hogy a fordulókényszer általánossá tételével, a termények betakarítása után az ugarföldek legelőkénti hasznosításával a felszabaduló földekkel újabb legelőt biztosítsanak a jószágok számára. A közlegelők teljes felosztására az 1880-as években került sor. 1 3 A teljes felosztást az indokolta, hogy a gazdák a legelőrészüket a maguk elgondolása szerint kívánták hasznosítani, s az elaprózódott szántóföldek egyesítésével racionálisabb gazdálkodást kialakítani. Korábban a földosztások során a közös legelőből kapott részesedéseken a várostól, illetve a gazdaság központjától távol, mezőgazdálkodást nem folytathattak, azokat a tilalmazások miatt állattartással sem hasznosíthatták. A tagosítást sok vita, elégedetlenség és csalódás kísérte. A vitás ügyek, érdeksérelmek miatt a tagosítás 10 évig elhúzódott, végül az 1890-es évek derekán a pusztai földek kimérésére is sor került. 1 4 Az „ürgéseknek" csúfolt más böszörményi gazdák is rosszuljártak a tagosítással. 1888-ra felosztották Pródot, s nem maradt elég legelőjük. A kiosztott legelőt a gazdák kaszálónak kezdték használni és nem engedték, hogy azon más jószága legeljen. így a gazdák elestek a tarlón, ugaron történő legeltetés lehetőségeitől. Maguk jószágaikkal a bérelt nánási legelőre szorultak. Később visszaadták a legelőt a birtokosságnak, de a gazdák így sem voltak elégedettek, mert a régi rendszer szerint használva, azok birtokaik arányában nem hasznosultak. Hajdúböszörményben a várost körülvevő belső legelőkön és a Rét víz alatt álló részein a földek nem tartoztak a telekszervezetbe. A Rétet és a kaszálókat 1822-ben mérték fel és a telkek tartozékaként átadták a lakosoknak. Ezeken a földeken a szántást még tilalmazták, így azok továbbra is az állattartást szolgálták. 1 5 A legelők területe 1852-ben 9770 kat. hold volt, a város összterületének 16,9 %-a, 1879-re a különböző bérletekkel 11189 kat. holdra növekedett. Hasonló mértékben nőtt a szántóföldek te13 Orosz István i. m. 345. 14 Balogh István i. m. 1954. 441. 15 Balogh István i. m. 1955. 118. 4 23*
