Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

II. ÁLLATTARTÁS, PÁSZTORÉLET A SZANKI ÉS MÓRICGÁTI PÜSZTÁN - Betyárok

Legismertebb betyárok voltak a környéken, s a szanki pusztán is gyakran megfordultak Bogár Imre és két fia, az ifjabb Bogár Imre és Jakab. Igen jó búvóhelyük volt a kötönyi erdő. Egyszer 15-20 pandúr kergette ki őket az erdőből. Menekülés közben öreg Bogár Imre lesántult, s a betyár Bodogláron megállt egy gazda házánál. - Látom már, mi a hiba! - mondta a gazda, s odaszólt cselédeinek: - Hozzátok ki a csődört! így menekült meg a betyár, aki aztán három csikót küldött a csődör helyett a gazdának. Alighogy bevitték ezeket a tanyába, jött két fekete kanca is, nem akarván a fiaiktól elszakadni. Mind az öt ló a gazda istállójába került, de a csődört nem adta vissza a betyár. Az 1860-as évek elején két szép lány élt a bodoglári pusztán. Egyik halasi Erzsébet-napi vásár alkalmával ifjabb Bogár Imréék befészkelték magukat a kötönyi csárdába, s onnan figyelték a vásárra menőket. Céljuk az volt, hogy kifürkésszék, várhatóan ki jön majd hazafelé kövér bugyellárisokkal, kit érdemes majd kirabolni. A betyárok az egyik kocsin meglátták a lányokat, s azokat annyira szépnek találták, hogy megváltoztatták a tervüket. Hazafelé az egyik lány lóháton előre ment, s ahogy elhagyta a kötönyi csárdát, a két legény utána: - Jónapot szép lány! Clgyan kínáljon meg bennünket egy kupa vízzel! A lány leszállt a lováról, megmerítette korsóját a kútnál, s a betyároknak adta. Ezek pedig, Imre, meg Jakab, két felől megfogták a lány két karját és elvágtattak vele. A másik lányt később Bodogláron fogták el. Hetek múlva jó pénzért mindegyiket hazaengedték szüleikhez. A „Bogarak" az este homályában az egyik gazdát akarták kirabolni. A házbeliek nem nyitottak ajtót a kopogtatásra. Öreg Bogár Imre erre ásni kezdte a küszöböt, s a nyíláson át bedugta a fejét. A gazda elővette rozsdás puskáját és fejbe lőtte vele a betyárt. Apjuk haláláért a betyár fiai felgyújtották a tanyát, a halottat meg a félegyházi temetőhöz vitték és beüzentek a Városhoz, hogy temessék el apjukat, mert másnap a városnak mind a négy sarkát felgyújtják. Mások szerint az öreg Bogár Imrét a móricgáti alsó csőszháznál lőtték meg és az erdőben temették el. A két Bogár fiú ezután tovább betyárkodott. Néha tízen is voltak egy bandában. Egyszer ketten hosszabb útra indultak és a móricgáti pusztagazdáual (pusztacsőszszel) találkoztak. Ez megkérdezte tőlük: - Na Imrém, hova iparkodtok? Csak úgy formaképpen, mert a betyár nem szokta megmondani, hová tartanak, sokszor maguk se tudták. - Hát kedves gazda, éppen kigyelmedhez igyekszünk, hogy ott lenyergeljünk, s egy kicsit megpihenjünk! - Jól van fiaim, tudjátok, hogy nálam mindig szívesen látott vendégek vagytok! Menjetek csak, majd megyek én is! A betyárok így is cselekedtek, de a pusztacsősz Félegyházára sietett és a kapitányságon jelentette a történteket. Közben Imre lefeküdt az istállóban a szénára, s testvére, Jakab volt soron, hogy őrködjön. O azonban kiment a kukoricásba beszélgetni az emberekkel és már nem tudta riasztani Imrét, amikor látta, hogy jönnek a pandúrok. Bogár Imrét álmában lepték 4 175 *