Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

II. ÁLLATTARTÁS, PÁSZTORÉLET A SZANKI ÉS MÓRICGÁTI PÜSZTÁN - Betyárok

Egy tanyában az istálló és a ház között két ágas volt leásva, abba két helyen egy­egy csap beékelve. Amikor a kecskeméti barom ment befelé, az asszony nagy dézsa tejet mindig kifejt a csapokból. 6 5 Egy juhász beleszúrta a bicskáját az ágasfába és rengeteg tejet fejt abból. Másnak a nyáját károsította. Tejhaszon szerzés céljából az asszonyok napfelkelte előtt lepedőt terítettek maguk­ra, kimentek a legelőre és a lepedővel meghúzták a harmatot. Aztán ha otthon a lepe­dőből kicsavarták a vizet, tej jött belőle. „Mentek az asszonyok reggel korán a májusi harmatba... Mentek a mezőn, húzták a fehér lepedőt. Hát az apám meg a lovakat kipányvázta. Aztán ő is kiment...Meglátta, hogy azok mit csinálnak. Húzták a lepedőt... mindig mondogatták magukba: - Hú­zom, húzom! - Mind elhúzom! A másik meg csak azt hajtogatta, hogy ő meg a felit húzza. Akkor apám is összefogta a két kötőféket, osztán ő is húzta a harmatban. Csak annyit mondott: - Húzom, húzom! Hát akkor a kötőfék csupa harmat lett... A ház ele­jébe vót egy szög, felakasztotta oda a kötőféket. Azután főgyütt a nap... Rásütött a kötőfékekre,... s azokból folyt a vaj." 6 6 Betyárok A pusztai emberek, különösen a pásztorok, gyakran kapcsolatba kerültek a betyá­rokkal. Életformájuk, magatartásuk, erkölcsi szemléletük alig különbözött azokétól. Ha a pásztort jelentősebb kár érte, vagy valamilyen okból ellentétbe került elöljáróival s a törvénnyel, könnyen maga is betyárrá lett. A pásztorok jó kapcsolatot igyekeztek tartani velük már csak azért is, hogy a saját, vagy gondjaikra bízott jószágaikat biz­tonságban érezzék. Így a törvény által üldözött szegénylegények mindig menedéket találtak a pusztán. Azokat, akikben a pásztorok látták s tapasztalták a betyárbecsüle­tet, tisztelték és szerették, leghatalmasabbjaikat pedig félték, s elbeszéléseikben a sze­gény nép hősévé emelték. A régi betyárok közül Rózsa Sándor nevét áhítattal emlegették. Nem tudni, Rózsa Sándor járt-e Szánkon vagy Móricgáton, viselt dolgai iránt azonban itt is nagy érdek­lődést mutattak a pusztaiak. A róla szóló történetek csak töredékesen adnak képet a híres betyárról. Amikor megjelent valahol lóháton megkérdezte az emberektől, akikkel találkozott, hogy ismerik-e, s hogy milyen ember Rózsa Sándor. Aki jó embernek mondta, annak sok pénzt adott, aki pedig szidta, átkozta, azt éjjel kirabolták a betyárok. 65 Adatközlő: Takács János, 12 éves. 66 Gyűjtő: Fehér Zoltán. Adatközlő: Gál István, 85 éves. 4 173 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom