Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
II. ÁLLATTARTÁS, PÁSZTORÉLET A SZANKI ÉS MÓRICGÁTI PÜSZTÁN - „Tudós" pásztorok
A fejős és meddő juhokat együtt legeltették. A századforduló után nagy nyájak nem voltak, egy juhász elbánt egy falkával, legfeljebb csak gyerek segítséget fogadott. A juhokat télen juhszínben, birgeszínben tartották. Fala 2-2,5 méter magas volt, vályogból rakott, padlás nélküli, teteje nád, a szín előtt szárnyék. Az etetéshez gerendákból összerótt, lábakon álló sarampót használtak. Napközben egy-egy kicsit kieresztették, megjáratták a birkákat, majd újra visszahajtották a színbe. Közben behordták számukra a takarmányt, amit azok másnapig elfogyasztottak. A színt csak ritkán, két havonként trágyázták ki. A juhásznak mind a legeltetésnél, mind a fejésnél a puli segített. Ha a pásztor viszszament a karámhoz, a kutyát a nyájnál hagyta, s míg távol volt, az őrizte a birkákat. Ha azok kárba mentek, visszahajtotta a falkát. Fejés közben gyakran a puli isztrongált, terelte a fejős birkákat a juhászhoz. Ha egy birka elugrott a nyájból és más falkába keveredett, a puli a környéken addig szaglászott, míg megtalálta, s hazavitte. Amikor a juhász a pulit tanítgatni kezdte, először megfogta a fülét és azt mondta: - Tuci, ugass! Aztán elhajította a botját, s a pulit érte küldte, közben a kezével intett neki. Ha a jól betanított pulinak azt mondta a juhász: - Juhszélre te!, az szaladt a falka végéhez. A századforduló előtt minden nagyobb falkánál, ahol a birkák száma meghaladta a 100-at, a puli mellett nagy kutyát is tartottak. Éjszaka a puli a juhász subaszárnyán feküdt, a nagy kutya meg a falka túlsó oldalán vigyázott. Hogy le is fekhessen, szalmát vagy pokrócot készítettek oda neki. A juhászok bölcs nyugalmát és a kutya iránti bizalmát szemlélteti az alábbi történet: Egy szanki juhász Szegedre indult és kutyája is utána lopakodott. A városban a juhászt távolból követő kutyát üldözőbe vette a sintér. Meglátta ezt egy kódorgó inas és odaszólt a juhásznak: - Juhász bácsi! Fogja a sintér a kutyát! A juhász meg sem fordult, csak visszaszólt: - Kutya dolga, fiam! Mikor a puli már nem menekülhetett, nekitámadt a sintérnek, s marni, harapni kezdte. Erre megint a gyerek: Juhász bácsi! Fogja a kutya a sintért! A juhász megint nem mutatott különös érdeklődést, s azt mondta: Sintér dolga, fiam! 6 1 „Tudós" pásztorok A természettel való állandó kapcsolat, az elszigeteltség és magukra utaltság, valamint a jószággal való együttlét a pásztorokban a körülöttük lévő világról és a gondozásukra bízott állatokról olyan ismereteket fejlesztett ki, amelyekkel a világban tájékozódni, a természet törvényei között eligazodni, a betegségek, rontó és ártó hatalmak ellen védekezni tudtak. Ezeket az ismereteket apáról fiúra hagyományozták és saját tapasztalataikkal gyarapították. 61 Gyújtó: Nagy Czirok László. Adatközlő: Takács János, 69 éves. 4 164 *
