Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

II. ÁLLATTARTÁS, PÁSZTORÉLET A SZANKI ÉS MÓRICGÁTI PÜSZTÁN

II. ÁLLATTARTÁS, PÁSZTORÉLET A SZANKI ÉS MÓRICGÁTI PÜSZTÁN* A Duna-Tisza közén a honfoglalás után megtelepült magyarok, majd később az ide telepített kunok a pásztorkodás mellett egyre nagyobb területeket fogtak szántóföldi művelés alá. A török hódítás azután újra megváltoztatta a táj képét. Eltűntek az apró falvak, helyüket elfoglalta a bozót, a homok. A korábbi szántók helyén végeláthatatlan legelők húzódtak, s az állattartás a lakosság számára biztosabb megélhetést nyújtott, mint a földművelés.

4

2 A török hódoltság, s majd az azt követő felszabadító háborúk folyamán elnéptelenedett kiskunsági falvak határainak használatáért valóságos küzdelem alakult ki a környező megmaradt helységek között. A háborús veszélyek csökkenésével, a békésebb gazdasági helyzet kialakulásával ezek a határrészek a XVII. század végén már nem csupán állattartó telephelyek, hanem itt-ott takarmány- és gabonatermő, szántóval is rendelkező pusztabirtokok voltak.

4

3 A mezőgazdasági termelés fejlődését a XVIII. század második felében lassította a futóhomok egyre veszedelmesebb arányokat öltő mozgása, ami szintén a török hódoltság, s az azt követő évtizedek következménye volt. Ehhez járult, hogy a császári katonaság garázdálkodása miatt a létbizonytalanságban nem sokat törődtek a homok megkötésivel és az erdők védelmével.

4

4 A török időkben elpusztult falvak legnagyobb része a XIX. század második feléig nem épült ujjá, s a megmaradt helységektől távollévő puszták hasznosításának természetes és egyedül lehetséges módja a rideg állattartás volt. A Duna-Tisza köze mezőgazdálkodásában a XIX. század derekáig vezető szerepet játszó állattenyésztés elsősorban is a rideg marhatartásra épült. Emellett a ló- és juhtenyésztés volt jelentősebb. A század végén a szarvasmarha az egész állatállománynak már csak 55 %-át adta. Emelkedett * E dolgozat anyagát az 1950-es évtized második és az 1960-as évtized első felében gyűjtötte a szerző. Megjelent Forczek Zoltán - Janó Ákos: Szánk község története (Kecskemét, 1977) című, a község által korlátozott példányszámban kiadott kötetben. A könyv ma már nehezen hozzáférhető. Ez indokolja a munkának szövegmódosításokkal és javításokkal átdolgozott újabb közreadását. 42 Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia. Szerk: Janó Ákos. Kiskunhalas, 1965. 9-10. 43 Kiss József: Küzdelem a jászkunsági pusztákért a Német Lovagrend uralmának első évtizedeiben (1702-1720.) Agrártörténeti Szemle, XV. 1973. 3-4 sz. 392. 44 Asztalos István-Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza. Bp, 1960. 28. 4 137 *