Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 7. A „tudós" pásztor

ta, hogy a nánási fődön a Templomzugba vöt egy templom, a rácok oda temetkeztek. Hogy mi gyulladt fel benne, nem tudjuk, csak attúl fogva két hétig cethalott (tetszha­lott) vótam. Mert ha níkem vitett valaki valamit, azt mondtam neki, hogy elrepítelek in­nen gulyástul. Losonczi, a böszörmínyi orvos se mondta meg, mi bajom." „Mikor megvettem a házat (hajdúnánási városszéli házát), két hétig feküttem ha­nyatt. Azt mondta Losonczi, hogy cethalott. Ezt az Isten adta rám a gödörásás óta. Attul fogva, mikor lefeküttem, mikor felkőttem, nem tudtam, hun vagyok. - Hát a gu­lya hun van? - Hát mondjátok, mikor feküttem én ide le! De nem kívánom én ezt sen­kinek. Bele vagyok útálva, mert ez a környík énhozzám jár. Mikor magamho jöttem, két-három nap múlva kimentem a gulyáho. Ott meg nem ismertem meg senkit. Mi­kor egy hetet eltőtöttem, aszt montam az öregebbik bojtáromnak: - Nincsen valami bajotok? - Nem ment tilosba vagy kárba a marha? Mert majd akkor én kiigazítom)." Tudományát egy könyv jelenítette, testesítette meg számára, amit a hasonlóan javasemberként ismert Körtélyesi Gyulától, idősebb pásztor társától kapott. Amint el­mondta: - „Ketten voltunk ilyen tudós emberek Nánáson, de ha ő nem boldogult ma­gába, értem küldött. Amikor Körtélyesi haldoklott, magához hívott és akkor adta rám a könyvvel együtt a tudományt is. Ezt tedd el, oszt ne mutasd senkinek! A tiéd lesz, ez után megílsz!" Amikor a könyvet megkapta, két hétig tetszhalott volt, utána három hétig minden éjszaka éjféltől 1 óráig táncolt. De elmondása szerint ismereteit nem a könyvből tanulta, hanem az akkor szállt rá, amikor tetszhalott volt. Mint mondta, - „En­gem a jó Isten avval a három hónapi tánccal teremtett a tudásra." A könyvet sok­szori kérésünkre se mutatta meg. Azt mondta: - A könyvbe úgysincs benne minden, aki azt megkapja, az magától is megszerzi a tudományt. - A könyv el van ásva száraz helyen, nem rothad meg! Mikor majd meg akar halni, a könyv a feje alatt lesz, annak adja, aki akkor odajön és azt mondja: - Isten áldja megl Ekkor odaadhatja a könyvet akár 'jánygyermeknek' is. Ha úgy hal meg, hogy nem tudja átadni senkinek a tudomá­nyát, akkor holta után sem tud nyugodni. A mi kérésünkre így válaszolt: - Ne is vallas­sanak, amit én tudok, nem mondom el senkinek! De megígérte, hogy ha halála előtt mi látogatjuk meg utoljára, nekünk is átadja a könyvet, meg vele a tudományát, de mi úgy megszenvedünk érte, mint ő. „Mikor az emberek meghallották a hírit a tudományomnak, mindenhova hívtak. - Ha én megdöglök, sokan fognak emlegetni!" Korábban azért vált híressé, mert jószágot gyógyított. A disznó gyógyításáért egy csirkét kapott. Elmondta, hogy ha a jószágnak megállt a kírője (nem tudott kérődzni, s emészteni), egyik ember füstölt szalonnát, a másik tehén kírőjit tett bele, de nem hasz­nált. - „A szíkfü tea meg csak arra való, hogy sok bolond hektikás beveszi!" A nagy­jószágnál előfordult egyéb betegségek, amiket gyógyított: tüdőbaj, nem tud vizelni, meg van húzatva. Mindezekre olyan orvosságot adott a gazdáknak, amitől a jószág meggyógyult. A gyógyfüvek mellett patikai szereket is használt, de azok megnevezé­4 127 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom