Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
Bevezetés
ségi keretek között történő állattartás, valamint az azzal járó pásztorélet szokásai és hagyományai tárhatók fel. A pásztorok egész évi tevékenységét, a jószág legeltetésének, gondozásának, gyógyításának teendőit, a pusztai élet minden megnyilvánulását, a maguk ellátásának módjait (főzés, táplálkozás), viseletük, ruházkodásuk hagyományait, eszközeik, készségeik készítését és használatát, társadalmi kapcsolataik és társas életük szokásait, a maguk és a jószág számára készített időszakos állásokat vagy állandó jellegű építményeket, valamint a jószág hasznának (szaporítás, nyírás, fejés, tejfeldolgozás) biztosítását korábbi szerzőink részletes és elemző leírásokkal tették számunkra ismertté. Ezek után feladatunknak csupán azt tekintettük, hogy a pásztorok emlékeiről, személyes tapasztalatairól, tudásukról, életútjukról és viselt dolgaikról adjunk tájékoztatást úgy, ahogy azokat az ismeretanyagok szíves és készséges közlésével részünkre átadták. Magunk a Nagyhortobágyon kívüli vidékeket tekintve csak a hajdúböszörményi és a hajdúnánási legelőkön, valamint a Görbeházához tartozó Bagotán és a Kishortobágyi csárda környékén végeztünk kutatásokat. A bejárt szűkebb terület is képviselte azonban az egész vidék pásztoréletét, s abban a nagyjószág- és a juhtartás évszázados hagyományait, s annak az utóbbi időkben történt változásait. Emellett törekedtünk a helyi nevezetesebb pásztordinasztiák életútjának megrajzolására, sokat tapasztalt „tudós pásztorok" sajátos, egyéni ismeretanyagának és a jószág gondozásában, ápolásában, haszonvételének felhasználásában végzett gyakorlatának rögzítésére is. A dolgozat anyagának helyszíni gyűjtését az 1950-52-es években végeztük. Fenti helységek területén és pusztáin kerestük meg az ott élő és szolgálatot teljesítő pásztorokat, főleg juhászokat, és elbeszéléseik alapján a határhasználat módját, a jószágtartás múltját, a pásztortársadalom szervezeti formáit, valamint a szolgálat rendjét, erkölcsi szabályait ismertük meg. Adatközlőink személyisége, egyéni karaktere egész életvitelükben, tapasztalataikban és a pásztorsággal, a pásztorélettel kapcsolatos ismereteikben, öröklött vagy szerzett tudásukban nyilvánult meg. A megkérdezett 24 pásztor között 13 juhász, 8 gulyás, 1 csikós és 2 juhász feleség volt. A pásztorok által ismert dal némi változtatással idézett első sorát itt folytathatjuk: Hortobágyi pusztán fú a szél, Szegény juhász legényt mindig ér. Hová lett a nyája - eladta, Hová lett az ára - megitta. A mai puszta honfoglalás utáni, középkori településeinek a tatár- és török pusztítások, évszázados háborúskodások következményekénti elnéptelenedése után a magyarság ősi állattartó és pásztor kultúrája kelt ismét életre, s adott példát a hasonló történeti viszonyok között átélt, de később megnövekedett lakosságú alföldi helységek, falvak lakói számára. Az Alföld üres pusztái gazdaságos és célszerű használatának ez 4 11 i r
