Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 5. Élet a pusztán - Társasélet a pusztán

volt számukra, hanem mint a nagyobb paraszti társadalom legkisebb sejtjei, az egy ménest, gulyát nyájat őrző pásztorok szűk csoportjai részére munkájuk hasznát és fontosságát jelentette és sajátos öntudatot, pásztori magatartásformát fejlesztett ki bennük. A pusztai élet nem elzárkózottságot, társadalmi elkülönülést jelentett számukra, mivel ha ritkábban is, nem nélkülözhették a tágabb emberi kapcsolatokat. Esténként a néha nehéz munka után került sor arra, hogy elmentek egymáshoz „tanyázni", beszélgetni, s azután igyekeztek lefeküdni, hogy reggel korán indulhassanak a jószággal. A pusztai tanyához néha vendégek érkeztek, de leginkább rokonok, nagy névnapokat is tartottak. Az újesztendőig (szilveszterig) általában nem volt olyan nagy hó, hogy a juhász nem tudott volna kint lenni a nyájjal a legelőn. A kunyhóban hárman-négyen összejöttek a szomszédos juhászok, tüzet raktak, tanyáztak, pipáztak, klarinétoztak, daloltak, s előfordult, hogy még táncoltak is. Nagyobb összejöveteli alkalmakra, szilveszterre, meg más ünnepnapokra a gazda küldött a juhásznak 5-6 liter bort, a bérén felül. Hétköznapokon, amikor a juhász hazament a városba, meglátogatta a gazdát, s az megkínálta pálinkával, vacsorával. Ha jó volt a birka a juhász kezén, szívesen adott a gazda, de ha rossz volt, a juhász semmit nem kapott. (E. J.) Az egy nyájat (ménest, gulyát, kondát) őrző pásztorok kis közösségében katonás rend és fegyelem uralkodott. A számadót, mint legfőbb felelőst és irányítót tisztelet és megbecsülés övezte, ütasításait minden alárendelt elfogadta és végrehajtotta. A pásztorokra vonatkozó íratlan, de hagyományerejű törvények és szabályok érvényesültek a csoporton belüli társak és az azon kívül álló barátok és ismerősök közötti emberi kapcsolatokban. Soha nem hallottunk arról, hogy akár a feladatok ellátásában, akár más erkölcsi vonatkozásban a számadók és az alárendelt bojtárok között ellentétek, mulasztások és fegyelemsértések lettek volna, s emiatt büntetni, fegyelmezni kellett volna a fiatalabbakat. Ha a számadó valamelyik bojtárjával elégedetlen volt, azt a következő évre nem alkalmazta. Ha a pásztorlegény megnősült, a lakodalmat a falujában (a városban) tartották. Összehívták a vőlegény és a menyasszony rokonait, ismerőseit. Mint mondták: -Juhásznak juhász a barátja -, a vendégek egy része a pásztortársakból állt. A pásztorfiú lakodalma nem volt más, mint ami a helységben a paraszt családoknál szokásban volt. Ha a vőlegénynek, illetve családjának a helységben nem volt háza, a lakodalmat a lányos háznál tartották. A pásztor már a lakodalmat követő nap hozta az új asszonyt a legelőre, aki ott a cangahajtó szerepét töltötte be, meg nevelte az aprólékot. (T. I.) Ha a juhász, vagy valamelyik családtagja a pusztán meghalt, hazavitték. Ha nem volt hozzátartozója, eltemették a pusztán is. A sírásóknak kenyeret, szalonnát, bort vagy pálinkát vittek. A faluban történt temetés után a rokonok visszamentek a halottas házhoz. Néha még a temetőben meghívták a résztvevőket a torra. Ha fiatal halt meg, a halottat kísérők a fiúk vagy a lányok soraiból, volt társaiból, cimboráiból adódtak. Úgy 4 106 <§>