Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
Bevezetés
BEVEZETÉS 4* Oh, te áldott Kanahám, Hortobágy mellyéke! Beh sok szegény legénynek Vagy te menedéke, (Fazekas Mihály: Hortobágyi dal) A z Ethnographia 1951-es évfolyamának összevont számában Barabás Jenő 1 adott tájékoztatást a vidéki múzeumok 1950. évi néprajzi gyűjtőmunkáiról. Kiemelte, hogy a Hortobágy pusztán és környékén a debreceni Déri Múzeum és az Egyetemi Néprajzi Intézet részéről Balogh István, Béres András, Janó Ákos és mások végeztek gyűjtőmunkát a puszta gazdasági átalakulását érintően, valamint a pásztorépítmények és a juhászat témakörében. „Főleg a juhászat vonatkozásában számottevő az anyag, de igen jelentős levéltári anyagot is összegyűjtöttek." A valóban ígéretes munka után magam a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeumhoz kaptam kinevezést. Ez időben Hajdúböszörmény és a vele szomszédos Hajdúnánás nagy kiterjedésű legelőin az egykori rideg pásztorkodásnak és az újabb félszilaj jószágtartásnak még éltek az emlékei, s azok hagyományai felfedezhetők és megfigyelhetők voltak. Itt a kutatást folytathattam, de befejezni és az anyagot feldolgozni nem tudtam, mert a múzeumok főhatósága más vidékre, Kiskunhalasra, az ottani Thorma János Múzeumhoz irányított. A szigorúan vett, s újabban közigazgatásilag is meghatározott Hortobágy pásztoréletének a legapróbb részletekig történt feltárása - a XIX. század néprajzi kutatóinak azóta klasszikussá vált leírásaitól és tudósításaitól kezdve a legutóbbi monográfiákig - már megtörtént. Áthelyezésem után a Hortobágy néprajzi kutatása főleg a Déri Múzeum és az Egyetemi Néprajzi Intézet szervezésével, Balogh István és Gunda Béla irányításával újabb lendületet vett, amely kiváló munkatársak közreműködésével alapvető tanulmányok és a teljesség igényével elkészült monográfiák sorát eredményezte. Ezek után a téma újabb, a hagyományos formák szerinti ismételt feldolgozását nem láttam célszerűnek, ezért azzal tovább már nem foglalkoztam. Korábbi gyűjtéseim anyaga öt évtized múlva került ismét kezembe, amikor is lehetőséget láttam arra, hogy azt - az újabb kutatások eredményeit is figyelembe véve, azokkal kiegészítve -, de más szempontok szerint közzétegyem. 1 Barabás Jenő: Néprajzi gyűjtések 1950. évben. Ethnographia LXII. (1951.) évfolyama 1-2. szám (221-223.)
