Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Pál István: „Engem az állandó munka éltetett"

Leírtam már, hogy az ötödik osztály, részemre mily megszégyenüléssel kezdődött és hogyan tettem magamat túl rajta. Úgy érzem, hogy az eset az, már a gyerekkori életemnek egy további, jó fordulópontot adott. Érdemessé tettem magam arra, hogy már a második félévben, minden jóra forduljon. Abban jó anyámnak is nagy szerepe volt, a továbbiakban is gondja lett rám. Tizenegy éves múltam, akkor nyáron, már aratáskor markot szedtem. Nem volt nehéz, akkor nyáron volt a rozsdakár, olyan lett a hátunkon az ing, mintha paprikával szórták volna be. Nagy lett az aszály akkor is. Azon a nyáron mint gyerekeket, már a papírsárkány érdekelt bennünket. A boltokban, ott állt a sárkánypapír, a szivárvány minden színében, Egy ív sárkánypapír 16 fillér, egy gombolyag zsinór 24 fillérbe került. - Én már akkora mestere lettem a sárkány elkészítésének, melynek megvoltak a pontos szabályai. Általában velem egy magasságú, nyolc szegletes, piros, fehér, zöld, nemzetiszínű sárkányt szerettem csinálni. - A nádat a háztető ereszéből szereztük meg, (Majd apám szerzett egy kéve alkalmas, jó szálas nádat, hogy hagyjunk békét az eresznek.) - A sárkány készítésnek nagyon megvolt a szabálya ahhoz, hogy az könnyen felereszthető legyen és szépen ússzon a levegőben. Amelyet én elkészítettem, ha kiálltam vele a szérűre, ha csak kevés szél is lengedezett, azt egyhelyből fel tudtam ereszteni, csak a zsinórt kellett neki ereszteni. Mikor már elérte a kémény magasságát, elkapta az ájer, mintha életre kelt volna. Elnyúlt a négy-öt méteres, szintén három színű farka és azzal a sajátos zúgásával távolodott a magasba, ahogy eresztetten neki a zsinórt. Ahogy távolodott, úgy lett mindég kisebb. Ahogy a szellő ringatta fent a levegőben, mintha élet szállt volna bele. Sok szép sárkányt elkészítettem a cimboráknak is és főleg vasárnapokon lengtek a falu felett, mintha életre keltek volna a gyermeki álmok. Majd azt is tapasztaltuk, hogy a sárkányaink láttán, nemcsak mi gyerekek örültünk, még a szülők, az öreg nagyszülők is kedvelték, mintha ők is a gyermekkori álmaikat látták volna benne visszatérni. - A nemes kedvteléshez még a pénztárcájuk is kinyílt, akkor is, ha csak három fillért hozott egy tojás. A tojásról jut az eszembe. Az iskolapadban öt éven át, mindég egymás mellett ültünk Veres Petivel meg Kállai Imrével. Petivel úgy szerepeltünk, mint Péter és Pál is, egymás mellett a naptárban. Végig jó pajtások voltunk. Egyszer Kállai Imre rábeszélt, hogy szombaton délután menjek el a sárkányát elkészíteni. - El is készültem vele, már fel is eresztettük. Szépen lengett a Kadarcs utca felett. Peti is ott volt és nézte, hogy ő is szeretne ilyet, de nincsen pénze. Kállai Imre mondja is neki, „Te, ne légy olyan anyámasszony, van tojás a jászlatok alatt is." - Elmentek, rövid idő múlva jönnek vissza, hogy Petinek is meg van a sárkánypapírja három színben, a zsinórja is. - Fél délután volt, átmentünk Petiékhez és késő délutánra elkészítettük a Peti sárkányát is. Egy sárkány elkészítéséhez két-két és fél óra kellett, ha tudtak segíteni is, a csiriz is hamar megszáradt a levegőn. -A Peti sárkánya is a levegőbe lengett már, mire az édesapja hazaérkezett. Veres Péter, a Peti apja akkor a Hortobágyon, a vasútnál pályamunkás volt. - Hét vége, szombat volt, letette a hátravető zsákját a gádor végébe, odajött hozzánk. Tenyerét a homloka fölé emelte, nézte a Peti magasban lengő sárkányát és mintha az arca vidult is volna, de nem mondott semmit. Talán, akkor láttam először. 78