Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)
Győrfi Péterné: Családom története
Győrfi Péterné Családom története Az én nevem Győrfi Péterné, Zsúpos Juliánná. Elhatároztam, hogy a családunk történetét leírogatom. Segítségem az Édesanyám és az Édesapám visszaemlékezései. Édesapám nagy mesélő volt, nagyon sok mindent elmondott az életéről, gyermekkoráról, szüleiről és testvéreiről, a háborúról, megpróbáltatásaikról. Sajnos, már nem mesél, 2002. október 19-én örökre itt hagyott bennünket. Úgy érzem, tartozom Neki azzal, hogy - ha utólag is - az Édesanyám segítségével lejegyzem azt a sok mindent, amit Ők ketten átéltek, elmeséltek. Ajánlom e sorokat gyermekeinknek, és drága unokáinknak. Nem elég felfelé nőni, okosodni. Meg is kell kapaszkodni. Gyökerek kellenek tehát, melyek szilárdan tartanak. Nem elég azt tudni, hogy hova igyekszem. Azt is tudni kell, hogy honnan indultam el. Talán segít az élet dolgaiban, az eligazodásban az is, ha tudjuk, hogy milyenek voltak őseink, honnan jöttek, hogyan éltek. Mennyi küzdelem, veríték, könny, öröm, derű, munka van az elmúlt, ködbe vesző időkben. És mennyi mindent takart el örökre az a sírhalom, melyre letesszük a kegyelet és a szeretet virágait. Azt tudom, és bizton állíthatom, hogy szüleim, nagyszüleim és dédszüleim is felvilágosult, okosan gondolkodó, szabadságszerető, református vallásukat mindenkor megtartó, dolgukat komolyan vevő és végző, egyenesen gondolkodó és egyenes gerinccel járó, igazságszerető, becsületes parasztemberek voltak. Az ember sok mindent gyűjt életében: tárgyakat, lim-lomot, aztán nem tudja, hova tegye. Gyűlnek az emlékek is. De aztán hová lesznek? Jó esetben továbbadunk néhányat gyermekeinknek, unokáinknak. Aztán elvész. Pedig néha értékesebbek, mint a tárgyak. Mivel szüleim, nagyszüleim irodalomkedvelő, olvasó parasztemberek voltak, minden életrajz elé egy-két odaillő verset, népdalszöveget, bibliai idézetet is kerestem. Ezeket a verseket is benne hagytam a dolgozatban, ahol lehet, a költő nevét is megjelölve. A fent említett irodalmi idézetek mindig a következő életúthoz kapcsolhatók tartalmukban, mondanivalójukban. Isten után legszebb és legszentebb név A honvéd-nevezet! Hogy ne iparkodnám hát megérdemelni Ezt a szép nagy nevet? Iparkodtam teljes szívembiil, oh hazám, Megvédeni téged, Véd ni, fölemelni téged, s lesújtani A te ellenséged! Rajta is leszek, hogy jó hírem-nevemet Megtartsam halálig, Vagy ha visszamék majd az otthon valókhoz, Elvigyem hazáig. Az lesz ám az öröm, ha majd visszatérek Az én enyéimhez, És ideszorítom rendre valamennyit Dobogó szívemhez! 7
