Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Pál István: „Engem az állandó munka éltetett"

Úgy mondhatom, hogy végigéltem a huszadik századot, mivel naponta hallottam az öregek ajkairól a múlt időkről való emlékezéseiket. De még a nagyszülők, a déd, az ükszülők megőrzött használati eszközei is sokat beszéltek a múltról. így a sok hallomásból, szinte beleéltem magam a tizenkilencedik század második felének az életébe is. Meg aztán, azért, hogy csak a hat elemi iskolát végeztem el 1926 és 1932 között, nálam sokat jelentett az, hogy már kora gyermekkoromban szerelmese lettem a jó könyveknek, de nem annyira a mesének, engem a való és csak a megismerés érdekelt. Úgy is mondhatom, nyitott szemmel láttam a világot. Emlékezéseimben leginkább a családom és a függetlenségre törő, ősi paraszti körből veszem a példát, melyben születtem és emberré nőttem. Vagyis a régi, független, szabad paraszti életből merítem a gondolataimat. Még annyit, hogy az írástudományomat számozott oldalon kezdem és amit leírok egyszer, azt nem másítom meg, így az írásomból a mindenkori hangulatom is kitűnik. - Nem is akarok az írásommal magasan szárnyalni, elsősorban is a magam szórakozására kötöm le magamat az írással. - Nem is terveztem meg. Ha kibontom az emlékezés fonalát, majd összehordok az életem tapasztalataiból és megítéléseiből annyit, amire az időmből telik. Most, mikor a kilencedik évtized végét élem, azt mondhatom, hogy elég gazdag életutam volt, úgy is írhatom, hogy két fél életem. Ugyanis, paraszt gyerekként születtem, de negyven éves koromban a kollektivizmus kihúzta a lábunk alól a földet, akkor én segédmunkásként az építkezéshez kerültem. Akkor tűnt ki, hogy bennem, hamu alatt szunnyadt a tehetség és az állandó munka mellett, nyolc esztendeig vizsgáztam ahhoz, hogy ács,- kőműves mesterlevéllel képesített építőmester lettem és elnyertem az Ipar Kiváló Mestere kitüntető oklevelet is. így a második fél életemet az önálló, alkotómunkában, mint vállalkozó éltem le. De bensőmben parasztnak maradtam. - Most, öreg koromban tizenhat hektár földdel rendelkezem és papíron ma is, mint őstermelő gazdálkodok, így a paraszti vér bennem nem vált vízzé. Boldogít az, hogy mint földműves, mindenkor tudtam örülni a munkám zöldülésének és mint építőmester, mindenkor az elkészült alkotásomnak. A már hosszúnak mondható életbe, így sok minden belefér. Sok-sok munka és sok-sok tapasztalat. Mint iskolát végzett gyerek, már tizenhárom évesen a paraszti munkába cseppentem 1932-ben és 1992-ben építettem fel az utolsó vállalt munkámat. - A munkámban pedig mindenkor örömömet kerestem és találtam. - Ilyen szellemben gondolkozok és emlékezek vissza és próbálom felidézni a régi időket, még az olyanokat is, melyeket csak hallomásból tettem magamévá. A továbbiakban pedig, ha még a hátra lévő időm engedi, megpróbálom papírra vetni, betűkben megfesteni a mondandómat és ismétlem, hogy első sorban is a magam szórakoztatására. És hátha még az utókor is találhat benne érdemeset. Balmazújváros 2007. december 2. 64