Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Győrfi Péterné: Családom története

te a húrokra, megmutatta, hogyan húzza a vonót és aznap este már néhány könnyebb dal felhangzott a száraz fából. Attól kezdve a hegedű és Győrfi Péter összetartozik. Hamarosan úgy játszott a hangszeren, hogy a környékben lakodalom, eljegyzés, csigacsinálás nem múlhatott el az Ő zenéje és gyönyörű énekhangja nélkül. Igen közkedvelt, mindenki által szeretett ember volt és - maradt. Édesapánkkal igen jó barátok voltak, Péter atyai barátjaként tisztelte őt, Papa pedig csodálta tehetségét, énekhangját. 1954-től 1957-ig katona volt, utána ott folytatódott az élete, ahol abbahagyta. Nagy változást hozott az életében az új munkahely. Mivel nagy mennyiségű gázt találtak Nagyhegyes tanyavilágában, elkezdődött a gáz kitermelése és a Gáztelep felépítése. Ide kerestek dolgozókat. Péter könnyű szívvel otthagyta a TSZ-t, átment a NKFV-hoz dolgozni. Eleinte ott is nehéz volt. Rettenetes sárban, hóban, fagyban járni a gázkutakat, kitéve télen, nyáron az időjárás viszontagságainak. Mindezek ellenére ez a munka érdekes volt. Új és eddig ismeretlen feladatok megoldása, az üzem megismerése. Elkezdődött a tanulás. De ekkor már elkezdődött a közös életünk, hisz 1966-ban összeházasodtunk. A közös életünkről, a gyermekek neveléséről, tanulásáról, az új házunk építéséről itt nem írok, az az én életrajzomban szerepel. Amint azt előbb leírtam, elkezdődött a tanulás. Balmazújvároson letette a hetedik, majd a nyolcadik osztályból a vizsgákat - kitűnő eredménnyel. Azután szakmunkásvizsgát tett, kiváló eredménnyel. így Győrfi Péter hamarosan olajipari szakmunkás lett. Szerette a munkáját, nyugdíjazásáig az NKFV dolgozója volt (ma MOL Rt.). Tíz évvel a nyugdíjazása előtt Győrfi papa, aki hegedült és citerázott is. Győrfi mama, a kép jobb oldalán a barátnőjével, aki később a sógornője lett. 60