Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)
Győrfi Péterné: Családom története
Elindulunk... Miután dédszüleim, nagyszüleim, szüleim életéről sok mindent leírtam, röviden a saját és a Férjem élettörténetét is leírom, bár ez megközelítőleg sincs olyan érdekes, mint az előbbi élettörténetek. 1944. november 13-án születtem. Hogy milyen gyötrelmes élet volt akkor, az az Édesanyám életrajzában, néhány oldallal előrébb megtalálható. Édesanyám: Szabó Juliánná Édesapám: Zsúpos József Ők mindketten paraszti ősök leszármazottai, így tehát én is. Édesanyám után a Juliánná nevet kaptam. Gyermekkorom nehéz volt, de nem volt sivár, vagy boldogtalan. Abban a gyönyörű, gyümölcsfákkal körülültetett tanyában nőttem fel, melynek leírása a Szabó dédszüleim életrajzában van, mivel Ők építették. Kicsi korunktól kezdve bevontak bennünket szüleink a munkába. Az állatok legeltetése [tehenek, disznók, libák) nyáron a mi feladatunk volt. Ez jó foglalatosságnak számított, mert az állatok legeltetése mellett lehetett olvasni, esetenként barátkozni, beszélgetni a szomszéd gyerekekkel. Ami nagyon nehéz volt, és megszokni egy gyermeknek sohasem lehetett, az a korán kelés. Minden hozzánk kerülő újságot, könyvet, kalendáriumot nagyon becsültünk, sokszor elolvastunk. Egy gyermekkori kalendáriumból olvastam és tanultam meg Arany János Alkalmi vers c. versét (Újévköszöntő) és Szimonov Várj reám c. versét. Édesapám hozott a háborúból egy gyönyörű fekete bőrkötéses Ady kötetet. Örökké bánom, hogy nem kérdeztem meg, hogyan került hozzá ez a könyv. Nos, én ezt a könyvet, 54