Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Győrfi Péterné: Családom története

Ez a boldog ifjú pár a szüleink Édesapánk Édesapánk 1916. április 23-án született Balmazújvároson. Szüleinek ötödik fia volt. Utána még három lány következett. A továbbiakban Őt úgy emlegetem, hogy papa. így szólítottuk, amióta az unokák megszülettek. Papa nagy mesélő volt. Okos, művelt, jó meglátású, igaz magyar ember. Egy-két gyermekkori történetét most én is leírom. Azt mesélte, hogy magyarból, történelemből, természetrajzból mindig nagyon jó volt az iskolában. A számtant nem értette, de valahogy abból is megkapta a legjobb jegyet. Szerinte a tanítói nem vették észre, hogy a számtan a gyengéje. így hát kitűnő tanuló volt. A hat elemi után szeretett volna tanulni, mesterségről is gondolkodott: kovácsmester szeretett volna lenni. Az édesapja nem engedte. A hat elemi és a három ismétlő után - és közben is - dolgoztak, amit és ahogyan tudtak. Amitől kezdve önállóak lettek, az ólban aludtak. A papa elmesélte, hogy a Jókai-közben, ahol a szülei háza volt, minden család sok gyermeket nevelt. Nem volt gond kivel játszani. Mire Zsúpos nagymamám észbe kapott, a lisztje egy részét kikenték csiriznek. Azzal csináltak sárkányt. Akkoriban a sárkányeregetés igen jó elfoglaltság volt a fiúknak. 41