Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Győrfi Péterné: Családom története

nagyapám egy szekér fával fizetett a fázó, tüzelni nem tudó orvosnak. Tavaszra Nanuka jobban lett, kezdett lábadozni. Édesanyám ápolta, ellátta a ház körüli teendőket, ott volt még a két gyermek is. Marika néniékre és Szabó nagyapámra maradt a föld művelése. Amint írtam, édesapám azon az őszön, 1945. november 9-én jött haza. A Kárpátok hegy aljában tearózsa nyílik Alatta egy magyar baka búsan masírozik. Ne masírozz magyar baka, mert meglő a muszka Nincsen itt az édesanyád, aki megsiratna. Nem kell engem megsiratni, nem vagyok én árva. Az ellenség golyójának leszek áldozatja. Majd megsirat, majd meggyászol engem a nagy ágyúszó Fülem mellett süvít a szél, robban az ágyúgolyó. Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani, régi eke szarvát kezemben tartani. Keleti ég alján ahogy gyúl a csillag, békés tájak fölé békességet ringat... Harmatos hajnalon Istenem, add hogy még egyszer haza menjek! Régi hegyeimen Új bort szüreteljek! régi utat járni. Régi erdő szélen virágot csodálni. Szeretnék még egyszer tavaszbúzát vetni! Jó fekete földet a kezembe venni. Szép volna, jó volna! Hallgass meg Úristen! Hisz más kívánságom e világon nincsen: Beszívni illatát frissen kaszált főnek, mialatt a réten tücskök hegedülnek... ! Szeretnék szántani! Hat ökröt hajtani Régi ekém szarvát még egyszer... Látni, még csak egyszer, a leszálló estét. Villanó szárnyával az érkező fecskét. még egyszer kezemben tartani /Wass Albert/ 39