Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)
Győrfi Péterné: Családom története
tüdőbeteg lett, a gondos Dobi dédnagymamám minden gyermekét elvitte oda vizsgálatra, ahol Zsuzsika leányát kezelték. Az én Szabó nagymamám vizsgálata után az édesanyjának azt mondták az orvosok, hogy olyan gyenge fizikumú, a szíve is olyan gyenge, hogy talán öt éve van... Ezután született még egy kisfiúk, a kis Jóska. Őt azonban két éves korában eltemették. Járványos hasmenés volt, úgy mondták, bélhurut. A kisfiú is megkapta. Ráadásul az orvos eltiltotta a folyadéktól. A gyermek nyilván kiszáradt. Nagy szívfájdalmukra az én nagyszüleim elveszítették egyetlen fiukat. 1932-ben született és 1934-ben halt meg a kis Jóska. 20 hónapos volt. Ma is tudom, hol van a sírja Újvároson, minden Halottak napján leteszek rá egy szál virágot. Nanuka később megerősödött. Bár nagy munkabírása sohasem volt, édesapját, anyósát, férjét betegségükben kigondozta halálukig. Ritka jóságos természetű asszony volt. Gyönyörűen horgolt és kötött. Csipketerítői ma is díszei mindannyiunk lakásának. Bármennyire is másként terveztem, nem tudok külön lapon írni nagyapámról és Nanukáról, hisz közös életük volt. így hát a Nanuka születési dátuma: 1903. szeptember 19. Ő is, mint minden eddig megemlített ősöm, Balmazújvároson született. Nagyapám és Nanuka a tanyáról 1943-ban költöztek Újvárosra. 1942-ben ugyanis meghalt a Nanuka édesanyja (Dobi istvánné Posta Mária). így Dobi dédnagyapámnak gondviselőre volt szüksége. Balmazújváros Bethlen u. 1. sz. alatt lakott a dédnagyapám. Ez a ház családi örökség volt. Még Posta Péterről, a nevelőapjáról örökölte a dédnagymamám. Ebbe a házba költözött hát Szabó nagyapám és Nanuka. Én is laktam abban a házban lány koromban Nanukával négy évig. Egy szép nagy padlós szoba volt az utcára, két ablakkal. Abban a szobában a Nanuka szép bútora volt. Ma édesanyámnak az a hálószoba bútora. Aztán a konyha következett, az köves volt. Utána a kis szoba, az is padlós. Ott kemence is volt. Ennek az épületnek a folytatásában egy hatalmas nagy kamra, onnan a padlásfeljáró. Az épület végén lehetett lemenni a hatalmas, bolthajtásos pincébe. Ez a pince kővel volt kirakva, de nemcsak az alja, hanem az oldala is. A pincéről később még szó lesz. Szabó nagyapám 29