Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Győrfi Péterné: Családom története

Mi a tűzhely rideg háznak Mi a fészek kis madárnak Mi a harmat szomjú gyepre, Mi a balzsam égősebre, Mi a lámpa sötét éjben, Mi az árnyék forró délben, S mire nincs szó, nincsen képzet: Az vagy nekem, óh költészet! Ha az élet útja zordon, Fáradalmit fájva hordom, Képemen kel bú barázda, Főmön a tél zúzmarázza: Néhol egy-egy kis virág nyit, Az is enyhít egy parányit; A virágban téged lellek, Öröme a kietlennek! Jókedvem te fűszerezed, Bánatomat elleplezed, Káröröm, hogy meg ne lássa; Mint vérzik a seb nyílása; Te játszol szivárvány-színben Sűrű harmatkönnyeimben, S a panasz, midőn bevallom, Nemesebb lesz, ha kidallom. /Arany János/ Zsúpos nagyszüleim: Zsúpos Lajos és Harangi Mária. 1907. március 20-án kötöttek házasságot. Nagyapám 25, nagymamám 19 éves volt. Nyolc gyermekük született, mind a nyolcat felnevelték. A gyerekek így következtek: Lajos: sz. 1908. Nem jött haza a háborúból Gábor: sz. 1910; mh. 2004. május végén János: sz. 1912; mh. 1993 nyarán Sándor: sz. 1914; mh. 1992. április 11. József: sz. 1916; mh. 2002. október 19. Margit: sz. 1918 Erzsébet: sz.: 1923; mh. 1997 Eszter: sz. 1926 Sajnos már csak Margit és Eszter néni él. Ha kimegyek a doberdoi harctérré: Feltekintek a csillagos nagy égre. Csillagos ég, merre van a magyar hazám? Merre sirat engem az édesanyám? Ha kimegyek a doberdói fennsíkra Srapnel gránát csap le a kavernára Gránát füstje felszállott a levegőbe Barna kislány könnye lehull a földre. Jaj Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én piros vérem kifolyni? Eltemetnek az erdei vadvirágok Megsiratnak odahaza a lányok. 23