Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Győrfi Péterné: Családom története

Harsányi tanyában laktak (a debreceni földön volt, a régi térképen be van jelölve), a hozzá tartozó földet bérelték. Aztán a Gólyásnál is béreltek és a földhöz tartozó tanyában laktak. A '900-as évek elején a bank (hogy milyen bank, nem tudom) áruba bocsájtotta azt a földet, ahonnan a dédszüleim is vásárolták a fent említett 20 holdat. A dédnagymamám azt mesélte az édesapámnak (akit édes unokájaként szeretett), hogy a bank angol fontot adott a hitelt felvevő gazdáknak, azután ők magyar pénzben törlesztették vissza. HAJDU-mKME«¥3E térképe;, JELMAGrARÁZflT. Aroláó fttakóny Mártíiitfaiv;: Tiutudvi Hajdú Vármegye térképe - Egy 1905-ben kiadott térkép másolata, bejelölve a Harsányi tanya helyével. Szabó dédnagymamámék itt bérlősködtek. Hitelből vásárolták a gazdasági felszerelést, vetőgépet és más munkaeszközt is. A dédnagymamám sokszor gyalog vitte a hátán a kosárban a tejet, túrót, tejfölt, csirkét, tojást és pontosan a megadott időben ment és törlesztette a részleteket a bankban. Azt már leírtam, hogy előbb a gazdasági épületeket építette fel a dédnagyapám; annak előtte már elültette a fákat. Tíznél több gyönyörű nagy diófa volt az én gyermekkoromban, nem is szólva a többi gyümölcsfáról. A diófát úgy ültette el, hogy gondosan kiválogatta a legfinomabbakat. Ez pedig úgy történt, hogy a hajdúszoboszlói szőlőben voltak szüretelni. Ott az én dédnagyapám elindult és a lehulló diók közül felvett egyet-kettőt és megkóstolta. A 13