Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Szabó Jenőné: Portré szüléimről

Anyámról egyetlen gyermekkori kép maradt. Elsőtől harmadik osztályosokig egy csoportkép. Vászonruhát visel ezen a képen köténnyel. Haja szorosan hátra fonva az akkori szokás szerint. Kerek arcocska, figyelő szemek. (Nekem úgy tűnik az egyik unoka, sőt a dédunoka szeme néz rám vissza. Hát így leszünk örök életűek, tovább élünk az unokákban, dédunokákban.) Anyám után három fiú testvér született, akik kamasz korukban tífuszban meghaltak. Gyermekei elvesztése nagyon megviselte nagyanyámat. A fiúk halála után pár évvel még született három testvér. A nagycsalád gondja leterhelte nagyanyámat, így anyámnak vissza kellett költözni a szülői házban déd anyáméktól, ahol évekig élt. A dédi szembetegség miatt elvesztette a szeme világát, anyám segített körülötte, ezért lakott náluk. Nagy-nagy szeretettel vették körül anyámat a dédszülők, ezért fájón érintette a szülei rideg viselkedése. Otthon kemény munka várta, jó szó alig. Tizenhat éves lehetett ekkor. Nem alakult ki meleg bensőséges kapcsolat anya, apa és a lányuk között. Ebben az időben készült anyámról egy műtermi fotográfia. Olyan szomorú a szeme ezen a képen. Évekkel idősebbnek látszik, mint amennyi valójában volt. Csinosan fel van öltözve nagyanyám arra nagyon ügyelt, hogy a gyermekei ruházata inkább úrias legyen, mint népies. Haja itt is egy varkocsban fonva az akkori szokások szerint. 133