Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Pál István: „Engem az állandó munka éltetett"

Hogy nem dolgozhattunk, én az ebédemet főztem az erdőbe, ahol a szállásunk volt. Hallottam, hogy mondták az elnöknek: „azok azt nem értik meg, fogadom, ez a Pál István, hamarabb kitűzné azt az épületet." Az elnök odahozta hozzám a tervet. Amíg a slambucom megfőtt és elfogyasztottam az ebédemet, néztem a tervet. Délután kitűztem az épületet, lehetett alapot ásni. Arra elrendelték, hogy nekem nem járhat kevesebb, mint a szakembereknek és a továbbiakban, ha probléma volt, engem tízszer megkérdeztek, míg a szakembereket egyszer. Én nem azért tettem meg azt, valahogy ott sem bírtam a tehetetlenséget, de a kis papírjukkal vissza is éltek. - Én a továbbiakban az ácsmunkát végeztem harmadmagammal. A szerfa anyagot méretre szabva küldték le, nekünk csak össze kellett dolgozni. A görbe akácfából egyenes tetőt kellett kialakítani. Engem az is úgy nyugtatott már ott is, ha visszanéztem az egyenesre sikerült munkára. - A munka egész nyáron tartott, a kevesebb szőlőnek a munkáját szombat délután és vasárnap tudtam elvégezni. (A belépéskor a szőlőterület felét, visszamenőleges dátummal el tudtam adni,) Őszre az épületek ajtó, ablak nélkül álltak, nekem rá kellett állni az asztalos munkára. Azt már függetlenül végezhettem a brigádtól. Úgy még a keresetem is ki alakult év végére. Végül csak bele kellett nyugodnom, az ott kialakult életbe, még akkor is mikor a szüretre a volt saját igámat el kértem és azért is fizetnem kellett. Eltelt két év, azt mondja nekem az elnök, kiadja a három éves igazolást és tegyem le a szakmunkás vizsgát. Két évem van még, mondtam neki. „Ne törődj vele, három éve áll a tsz", ki adta az igazolást. Azon a nyáron az ács szakmunkásvizsgát, nekem már az ipari tanulókkal kellett vizsgáznom. Az ácsmunka mellett, kőműves munkát is végeztem. Újra javasolta az elnök, hogy vizsgázzak le a kőműves szakmából is. 1964-ben abból is letettem a vizsgát. - Akkor már engem tettek az egységvezető-posztra és felnövelték a létszámot, hogy bérmunkát is vállaljak. Sok munkát végeztünk a Tanács részére és más területeken is, ami a tsz részére is jól jövedelmezett, az emberek is jól kerestek, nekem pedig az emberek keresetétől függően állapították meg a fizetésemet. - Abból már, olyan is következett a főkönyvelőtől „Az már nem lehet, hogy a Pista bácsi keresete többre vág, mint az elnök fizetése." 1966-ra már olyan intézkedés lett, hogy a tsz-ek építési vezetőjének legalább mestervizsgával kell rendelkezni. Abban az évben letettem az ács mestervizsgáz. Ott már, előtte az Építőipari Technikumban, hathetes előkészítő tanfolyamon kellett részt venni. Ott már a vizsga is kilencnapos volt és a huszonhét vizsgázóból, csak hatan végeztünk sikeres vizsgát. A következő évben, újabb rendelet jött, hogy a vezetőnek legalább a kőműves mesterlevéllel kell rendelkezni, mert az jogosítja fel a generál kivitelezésre. - Újra neki mentem a vizsgának, szintén hathetes előkészítő tanfolyamon vettem részt. Ott már a tangens, a szinusszal is kellett bánni. Az utolsó vizsgámat tettem le ahhoz, hogy ács,- kőműves mesterlevelemmel építőmesterré lettem. A kőműves mestervizsga, már nagyon nehéz volt annyira, hogy harminc vizsgázóból, csak öten vizsgáztunk sikeresen. 123