Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Győrfi Péterné: Családom története

gjjgMW ^>•« """"yí.íS.Sim:. <l

í '** * '' « <*•->• tWfc ' " KIVONAT Harangi János és Tar Mária Gáspár nevű gyermeke születési anyakönyvi kivonatának másolata 1849-ből. Lismeretlen temetőben sok idő járt el feletted: Emléket sem hagytál reám - dédanyám, rég elfeledtek. Illatos szerelmi vágyat, amely tán lelkedbe ' támadt, Elzártad az ünneplőddel - „jó lesz majd az unokámnak". És én késő unokája ismeretlen dédanyámnak, Örökségül örököltem régi álmot, régi vágyat, Rég elfeledett tavaszoknak rózsafája nyit szívemben. Ösmeretlen dédanyámnak ifjúsága ébred bennem! /Lesznai Anna/ Édesapám anyai nagymamája - így nekem dédnagymamám - Király Zsuzsánna. Ő a Zsúpos nagymamám édesanyja. Édesapám mindig „Király ides"-nek hívta. Úgy mesélte édesapám, hogy nagy, erős testalkatú asszony volt. A14. évet asszonyként élte meg, 15 éves és nyolc napos volt, amikor az első gyermeke született. Sok gyermeke született, de csak négyet nevelhettek fel: János, Gábor, Zsuzsánna és az én nagymamám, édesapám édesanyja: Harangi Mária voltak a gyermekeik. Király ides hamar beteg lett, „szélütés" érte, a fél oldala lebénult. Férje odaadóan ápolta. Az ágyban szeretett iszogatni, esténként kikövetelt 2 dl bort. így hát minden este tele vették a 2 dl-es üveget borral. Ilyenkor Nagy István bácsi, a kocsmáros megjegyezte: „Na megszomjazott az öreg komaasszony?" Király ides túlélte a férjét. Gábor fia, aki kemény, nagy erejű, nyers-nyakas ember volt, kivitte magához a tanyára. Kijelentette, hogy: „Na ides, egy korty bor sincs többé." És a nagymama soha többé nem kért bort. Király ides 1855 körül született. Nem tudjuk, hogy mikor halt meg, de hosszú életű volt. 11