Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60. Debrecen, 2008)

III. Az első bútoremlékek

III. Az első bútoremlékek A debreceni 16. századi bútorok elvesztek. Asztalról és ládáról szórványos adatok a tanácsülési jegyzőkönyvekben találhatók.

25 A 17. századi debreceni bútorok nagyobb változatosságot mutatnak. Pohárszék, asztal, ülésláda, láda, szék, zöld rácsos szék, bőrös tábori szék, kerek tábori asztal, almárium, ágy, bőrös kerek asztal, bőrös szék, öreg bőrös láda, fiókos asztal, kis fias téka, pulpitus, tintás láda, tábori széklábak és nyoszolya szerepel a levéltári forrásokban,vagy példálózó módon magában az 1620-as céhlevélben,

26 az 1620. és 1636. évi artikulusokban. így az 1620. évi 1. artikulusban „Czéhnek Szekrénye", a 2. artikulusban Ládás Asztal, egy singes láda, ostábla, a 3. artikulusban „Czéh Ládája", 10. artikulusban asztalok, ládák, szekrények, székek, a 12. és 18. artikulusban koporsók,

27 az 1636. évi kiegészítésben asztalok, ládák, szekrények, székek. Az egész századból céhes asztalos készítette, említésre méltó bútoremlék két deszkatámlájú karosszék a Déri Múzeumban. Az egyik az 1606 körül készült kismarjai főbírói szék.

28 (2. kép) Kismarja 1606-ban kapott Bocskai István fejedelemtől mezővárosi kiváltságot. „A reneszánsz stílusjegyeket mutató »gondolkodó szék« ülő- és hátlapját fenyőfa deszkából készítették, melyet gyaluval simítottak, csapolással illesztettek össze, s háttámlájának profilozott peremére keményfából esztergályozott golyócskasort képező szegőlécet erősítettek. A karfákat tölgyfából faragták, melynek tartó oszlopait ugyancsak esztergálták. A nyolcszögletesre kiképzett karcsú lábakat keményfa rögzítő léceken át fúrták be az ülődeszkába, s ott beékelték. A sima deszkarészeket eredetileg valószínűleg zöldes sárgára, a szegőléceket pedig kékre festették."

29 A másik, a debreceni főbírói szék, felfestett 1694-es évszámot visel. (3. kép) Valószínű, hogy az 1693ban elnyert „királyi városi" rang reprezentálására készíttette a város.

30 A reprezentatív megjelenésű, keményfából készült, deszkatámlájú karosszék hullámléces-fülkagylós faragott díszével, a csigában végződő karfákat tartó, sodrást és fonást imitáló oszlopaival, a debreceni késő reneszánsz bútorművesség fejlettségének bizonyítéka. Csillén/ Klára

31 véleménye szerint a deszkatámlájú szék (sgabello) Magyarországra nem közvetlenül Itáliából került a korai magyar-itáliai reneszánsz kapcsolatok ellenére sem. A 17. században Magyarországon megjelenő deszkatámlás ülőbútorok formai jegyei azt mutatják, hogy dél-német közvetítéssel kerültek, ottani 16. századi formai változtatások után, Magyarországra. A deszkatámlájú szék karos változata, mint a debreceni főbírói szék is, polgári (úri) bútornak minősül. Ennek párhuzamait Bázelben, Strassburgban, későbbi változatait az észak-svájci parasztbútorok között találhatjuk, de Csilléry bizonyosnak tartja, hogy a magyarországi karos példányokat e közép-európai régió korábbi darabjai ihlették. Egyébként Kreisel is utal arra,

32 hogy a „Brettstuhf Észak-Svájcban, sváb földön és az Alpokban nemesi bútorként nagy előszeretetnek örvendett. (4. kép) 25 VARGA 1990. 96-97. BOBROVSZKY 1980. 96-97. 26 CSILLÉRY 1972. 27-28. 27 VARGA 1990. 151., 152., 153, 28 Debrecen, Déri Múzeum, Itsz. V. 54.28.1. 29 VARGA 1990. 98. 2. kép 30 Debrecen, Déri Múzeum, Itsz. Sz. 1906. 116. -ZOLTAI 1937. 107-108. és 107.: képe; CSILLÉRY 1972. 56. és 34. kép; BOBROVSZKY 1980. 54. és 46. kép; VARGA 1990. 101. és 103.: 5. kép. 31 CSILLÉRY 1987. 227.: 30., 31. kép. 32 KREISEL 1968. 281-282., a luzerni székről lásd Band-Bovy, Daniel: Peasant Art in Switzerland, London, 1924. 127. kép.