Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60. Debrecen, 2008)

XIII. Újabb mesterremek váltás. Az íróalmárium

XIII. Újabb mesterremek váltás. Az íróalmárium A vándorlásából hazatérő debreceni asztaloslegénynek be kellett bizonyítania, hogy szakmáját mesteri fokon képes gyakorolni, ezért el kellett készítenie a mesterremeket. Bár az 1752-ből való céhszabály-tervezet - amint láttuk - még mindig tölgyfából való asztalt és egy sing hosszúságú tölgyfaládát írt elő remekként, 1769től már a nagy, kétajtós szekrény volt a remekelés fődarabja és ilyent még 1806-ban is készítettek remekbe. 1780-tól azonban egy új bútortípus jelenik meg Debrecenben. Ez az újfajta bútor az „íróalmárium", mai nevén (emeletes) írószekrény, mely „a 18. századvégi interieurben igen fontos, mondhatni nélkülözhetetlen bútor lett", állapítja meg Szabolcsi Hedvig a 18-19. század fordulójának magyarországi bútorművészetét vizsgálva. Majd így folytatja: „Divatjának előretörését még a konzervatív asztaloscéhek is kénytelenek voltak tudomásul venni. A 18. századvégi remek-előírások és remek-rajzok között az addig egyeduralkodó nagy kétajtós szekrények mellett egyre több az írószekrény."

62 Erről az újfajta bútorról - időrendbe szedve - az alábbi levéltári adatok ismeretesek Debrecenben. Az első, értékes levéltári forrás Nagy Istvánnak 1780-ból való remekrajza. Időrendben az első rajz, amely egy művészien és igényesen kialakított írószekrényt ábrázol. (39. kép) A következő adat: 1786-ban három panasztevő asztaloslegény - Oroszi István, Veres Mihály, Simon György - beadványa kapcsán a városi magisztrátus felszólítja a céhet, „ezentúl pedig olyan remeket projektáljon a Czéh a melly el kelhessen", tehát ne az eddig egyeduralkodó nagyméretű kétajtós szekrényt (almáriumot), hanem valami más, divatosabb bútort.

63 Végül: 1787-ben Mezei Mihály nevű asztaloslegény bemutatta remekrajzát, amelyen a hagyományos ruhásszekrény szerepelt, azonban hamarosan, két hét elteltével „kisebb remek kérése végett" jelentkezett a céhnél. Kérését csak 1789 novemberében teljesítik, amikor is „Mezei Mihálynak a Remek meg engedtetett egy író Almáriumba". (Mezei ehhez is készített rajzot, ez azonban nem maradt fenn).

64 Az újfajta bútor megnevezésével itt találkozunk először a debreceni asztaloscéh irataiban. A tíz darab 1780-1808 között készült remekrajzon a korábban szokásos módon történik az írószekrények bemutatása. Az ábrázoláson látható a bútor elölnézeti rajza, az alaprajzi felülnézetet metszetjelöléssel, továbbá a függőleges metszet. Sipos, Csonka és Szathmári rajzán (56-58. kép) a jobb alsó sarokban látható a szerkesztési segédvonal, a 45°-os szögben elhelyezett ún. tükörtengely, amely jelzi, hogy a függőleges metszet befelé forgatva került ábrázolásra. A18. század végén, Magyarországon megjelenő új bútornak, az írószekrénynek, művészettörténetileg, illetve bútortörténetileg kétféle típusát ismerjük. Szabolcsi Hedvig a barokk hagyományokat őrző közép-európai és a zárt kompozíciójú, angolos változatot különbözteti meg.

65 A közép-európai változatnál három- vagy négyfiókos komódra egy kisfiókoktól közrefogott, rézsútos írólapú dobozelem épül, erre kerül a kiemelkedő oromzatú felső rész, melyben egy ajtóval záródó középső szekrénykét sok kis fiók vesz körül. A köznyelvben és a műkereskedői gyakorlatban ennek a típusnak Ausztriában és nálunk „tabernákulum szekrény" a neve.

66 Hat remekrajz ábrázolja ezt a változatot: Nagy Istváné 1780ban (39. kép), Zetz Mihályé 1790-ben (40. kép), Bíró Györgyé 1791-ben (41. kép), Kovács Józsefé 1795-ben (42. kép), Varga Sámuelé 1801-ben (43. kép) és Bodnár Mihályé 1806-ban. (44. kép) A három dobozelemből összeépített bútort a tervező asztaloslegények profilozott lécekkel „választják el" és a szekrényt négy faragott lábra ültetik. Az íróalmáriumokat fent párkányzat és középen kiemelkedő, íves oromzat díszíti. Ez utóbbi 1806ban, Bodnár Mihály rajzán egyenes lezáródású. 62 SZABOLCSI 1972. 91. "Adattár: 124., 125., 127. 64 Adattár: 129. 65 SZABOLCSI 1972. 90-91. 66 Az írószekrények nálunk talán legelterjedtebb típusa a „felső részében is kis fiókok rendszerébe foglalt középajtós típus. Osztrák mintaképek után került hozzánk". SZABOLCSI 1972. 90.